Adatbázisunkban anyakódexnek tekintünk minden olyan forrást, amelynek legalább két töredékét azonosítottuk. Ennek megfelelően testvértöredékeknek nevezzük azokat a fragmentumokat, amelyek igazolhatóan ugyanabból a forrásból, azaz ugyanabból az anyakódexből származnak. Az anyakódexek lehetnek jól ismert, a gregoriánkutatásban alapforrásként használt kéziratok, meghatározott, olykor az egyes országok tudományos szóhasználatában eltérő módon rögzült elnevezéssel. Adatbázisunkban ezeket a magyarországi szakirodalomban használatos, de latinosított nevükkel jelenítjük meg (pl. Bakócz-graduále = Graduale Strigoniense Thomae card. Bakócz, Váradi antifonále = Antiphonale Varadinense). Fontosnak tartjuk, hogy az elnevezés kifejezze a forrás által képviselt középkori liturgikus hagyományt, úzust, amennyiben ez minden kétséget kizáróan igazolható.
Az eddig ismeretlen, csupán töredékekből rekonstruálható anyakódexeket műfajukkal nevezzük meg, s nevükben csak akkor utalunk földrajzi és/vagy liturgikus provenienciájukra, ha az a források töredékessége ellenére valószínűsíthető. Az azonos nevű (műfajú) anyakódexeket a műfajmegnevezéshez kapcsolt arab számokkal különböztetjük meg egymástól.
Az ismert és fizikailag is fönnmaradt anyakódexekhez tartozó töredékcsoportok elején minden esetben föltüntetjük az anyakódex (törzskézirat) könyvtári lelőhelyét és jelzetét, lehetőség szerint az online elérhető digitális hasonmásához vezető linkkel együtt. Adatbázisunk ily módon megteremti annak lehetőségét, hogy az összetartozó testvértöredékek egymás mellett jelenjenek meg, amennyiben pedig mód van rá, a töredékek virtuálisan visszahelyezhetők legyenek az anyakódex megfelelő helyére.
