A töredék egykori hordozókönyvének leírását lásd az MTA Könyvtárának online katalógusa (ALEPH) Régi könyvek – Ritka könyvek (RBK) állományában:
A könyvtári dokumentáció szerint a töredéket 1973-ban fejtették le a hordozókönyvről, a restaurálást Sasvári Dezső végezte.
A 15. század utolsó harmadában, Filipec János püspök idejében (1477–1790) készült váradi kódexcsalád szekvencionáléjából származó, a szakirodalomban eddig ismeretlen töredéket 2023 márciusában fedeztük föl az MTA KIK lefejtett kódextöredékei között. A fragmentum a Divisio Apostolorum ünnep Caeli enarrant gloriam Dei szekvenciájának részletét tartalmazza. A feltehetően a 11. században Godescalcus Lintpurgensis által költött szekvencia rendkívül népszerű volt a közép-európai térségben, s a magyarországi források törzskészletébe is beépült. (vö. Kovács Andrea, Szekvenciák a középkori Magyarországon. Repertoár, tradíciók, dallamok. Musica Sacra Hungarica 2. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport, Budapest, 2017, 393.)
Az Apostolok szétoszlásának július 15.-iki ünnepe közel esik Szt. Prokop napjához (július 4.), amelynek szekvenciája az Egyetemi Könyvtár egyik lefejtett töredékén maradt fenn (adatbázisunkban F 706). Ez a fragmentum eredetileg az RMK III 463 jelzetű kötet borítójául szolgált. A kötet a 17. századi meditációs irodalom népszerű jezsuita szerzőjének, Nádasi Jánosnak Cor amoris Dei munkáját tartalmazta, amely a bécsi Kürner-nyomdából került ki 1675-ben. Az MTA KIK töredékének egykori hordozókönyve, gróf Esterházy Miklósnak Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írt leveleivel (A magyarorszagi palatinusnak, grof Eszterhazi Miklósnak Rákóczi György erdélyi fejedelemnek írt egy-nehány intö leveleinek igaz pariája) ugyancsak Bécsben látta meg a napvilágot 1645-ben, 30 évvel Nádasi munkája előtt. Bár a két mű megjelenése között nem kis idő telt el, elgondolkodtató, hogy egy-egy példányukat a Várad szekvencionále eredetileg egymáshoz közel eső leveleibe kötötték – feltehetően Bécsben. Bár bécsi gyűjteményből egyelőre nem került elő a váradi kódexcsaládból származó fragmentum, e töredékek egykori hordozói között több, 17. századi bécsi nyomdában készült kötet található. Mindez valószínűvé teszi, hogy a váradi antifonále, graduále és szekvencionále lapjai a bécsi nyomdászokhoz is eljutottak, akik – a kor gyakorlatának megfelelően – kötőanyagként használták föl őket.
Czagány Zsuzsa