A Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárának három töredéke (F 697, 698, 699), valamint az ELTE Egyetemi Könyvtár egy töredéke (F 813) egyazon kódexből, egy 15. századi csehországi hangjelzett breviáriumból származik. A négy összetartozó töredék hordozókönyvei közül kettőben (F 813, F 699) megtaláljuk a pozsonyi jezsuita kollégium 1692-ben kelt tulajdonosi bejegyzését, F 813 hordozókönyvébe ezen kívül Daniel Schmid is beírta magát. Ugyancsak Daniel Schmid nevét találjuk a harmadik töredék (F 698) hordozókönyvében, amely viszont nem tartalmazza a jezsuita tulajdonlásról árulkodó bejegyzést. Daniel Schmidről azonban tudjuk, hogy 1636-tól ugyancsak Pozsonyban működött evangélikus lelkészként, s több, nevével is ellátott könyve maradt fenn mind az Egyetemi, mind a Pálos Könyvtár gyűjteményében (Egyetemi Kvt.: Fr. l. m. 106, ; Pálos Kvt.: Fr. l. m. 17, 79, 115 = F 845, 192). Mind a possessorbejegyzések, mind a borítóként szolgáló töredékek közös anyakódexe arra utal, hogy a könyvek bekötésére Pozsonyban került sor, s a pozsonyi könyvkötő használta föl munkájához a használaton kívül került csehországi kottás breviárium lapjait. Daniel Schmidről bővebben lásd: Czagány Zsuzsa, „Cseh notációs töredékcsaládok a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárában”, Magyar Egyházzene XXV (2021/2022) 1. szám, 77–104; Az egykor a pozsonyi jezsuita kollégium tulajdonában levő hordozókönyvek és az ezek kötéseként fennmaradt kódextöredékek kérdéséhez lásd: Madas Edit, „Adalékok a Központi Szeminárium Pozsonyból származó kódextöredékeinek provenienciájához,” Ars Hungarica, 17(1989), 47-50.
A négy töredék közül kettő (F 697 és 698) Szt. Ágoston Laetare mater nostra históriájának részleteit őrizte meg. A két fragmentum eredetileg egy – ma félbevágott – fólió alsó és fölső felét alkotta, rajta az Ágoston-offícium matutínumának 7. és 8. responzóriumával (Vulneraverat caritas, Accepta baptismi gratia). A fragmentumok nem illeszthetők hiánytalanul össze, a köztük tátongó hiányt – a rektók kettészakított Vulneraverat caritas responzóriumát alapul véve – két teljes szöveg- és kottasor, valamint az F 697 alján fönnmaradt kottához tartozó szöveg, és az F 698 tetején foszlányaiban látszó szöveghez tartozó kottasor töltötte ki. Számításainkat megerősíti a verzók félbevágott Accepta baptismi gratia responzóriuma is: mivel a tételt megelőző olvasmány kevéssel rövidebb a rektón fönnmaradt lekciónál, a responzórium csaknem hiánytalan első szöveg- és kottasora itt még a fölső lapfélen található.
A két oszlopba szerkesztett breviárium két töredékének mindkét oldalán az épen maradt egyik kolumna mellett a másik széle is látszik, s így a sorvégi, illetve soreleji hang- és szövegmaradványokból a história további tételei azonosíthatók. Ily módon a harmadik nokturnus csaknem teljes tételkészletét rekonstruálni tudjuk, sőt, az F 697 rektóján szerencsésen fönnmaradt repetenda (In qua [alius]) és az azt követő doxológia torzója alapján a második nokturnus utolsó responzóriumát (Volebat enim) is meghatározhatjuk. A tájékozódást segíti az F 697 rektójának bal oszlopában jól kivehető rubrika – [i]n III. [n]octurno an[tiphona] –, amely bizonyossá teszi az előtte és utána lejegyzett tételek liturgikus helyét.
A fragmentum, illetve az anyakódex kétségkívül Csehországból származik. A jellegzetes cseh rombikus kottaíráson kívül ezt egy tartalmi-zenei érvvel is megerősíthetjük. A két töredéken fönnmaradt Ágoston-história ugyan nemcsak cseh, de szélesebb közép-európai környezetben is népszerű volt a 13. századtól kezdve. Mind tételeinek összeállítása, mind ezek dallamkészlete viszonylag egységesen hagyományozódott. Ezen egységen belül annál föltűnőbb az Accepta baptismi gratia responzórium nyitó dallamformulájának kétféle, egy ponton egymástól élesen elkülönülő változata a forrásokban. A formula, csaknem mindenütt, a 11-12. század újabb stílusú tetrardus-modusú kompozícióira jellemző módon először alulról, majd fölülről kanyarodva erősíti meg a g-finalist; ez utóbbi során terclépésekben haladva az alaphang fölötti kvintig tágítja az ambitust, mielőtt a g-finalison megállapodik (vö. Dobszay-Szendrei, Responsories II, 8186). A cseh forrásokban azonban elmarad az ambitus dúr karakterű fölemelkedése, s a dallam a baptismi fölött is egy szűkebb recitatív tercsávban mozog (lásd többek között Antiphonale Kolín, Praha, Knihovna národního muzea XII A 21, f. 124r: http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?direct=record&pid=AIPDIG-NMP___XII_A_21____30TXYP6-cs; Antiphonale Hradec Králové, Muzeum východních Čech II A 3, f. 98v: http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?direct=record&pid=AIPDIG-MVCHK_HR_3_II_A_3_0JI5247-cs; Antiphonale OSB Praha/Monasterium St. Georgii, Praha, Národní knihovna České republiky XIV C 20: http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?direct=record&pid=AIPDIG-NKCR__XIV_C_20____2IMIY13-cs). Töredékünkön ezt a cseh forrásokra jellemző egyszerűbb dallamváltozatot látjuk viszont.
Czagány Zsuzsa
Az F 697 hordozókönyvének kötéséből kikerült makulatúrához (latin és német nyomtatványok) vö. Mezey László, Fragmenta codicum in Bibliothecis Hungariae I/2. Fragmenta Latina Codicum in Bibliotheca Seminarii Cleri Hungariae Centralis, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989, 101.