A töredék hordozókönyve Mihalj Šimunić neves horvát prédikátor 1697-ben Zágrábban nyomtatott horvát nyelvű prédikációgyűjteménye. A középkori antifonále-töredéket a hordozó gerincére ragasztották a kötés megerősítésére. A lelkipásztori segédletként szolgáló kötetet címlapján olvasható barokk kézírásos bejegyezés alapján („Liber A[dmodum] R[everendi] D[omi]ni Michaelis Lonchurich”) hajdan egy Mihael Lončurić nevű pap tulajdona volt. A nyomtatványt talán Zágráb közelében (az egyházmegyében?) használták, és ott készülhetett kötése is.
A töredéken a novemberi históriás vasárnapok (Historia de Prophetarum) responzóriumai közül a második nokturnus utolsó (R. Sustinuimus pacem V. Peccavimus cum patribus) és a harmadik nokturnus első tételének (R. Misit Dominus angelum V. Misit Dominus misericordiam) részlete látható.
A megmaradt részletek szövegsoronként:
- [R. Sustinuimus pacem et non venit… Non in perpetuum] obliviscaris [nos]
- [V. Peccavimus cum patribus nostris… iniquitatem] fecimus. Cog[n]o[vimus]. G[loria Patri et Filio…]
- [R. Misit Dominus angelum suum et conclusit] ora leonum et [non me contaminaverunt quia]
- [coram eo iusti]tia inventa es[t in me.]
- [V. Misit Dominus misericordiam… animam meam] eripu[it de medio catulorum leonum. Et non.]
A Sustinuimus-responzórium repetendája a töredéken a „Cognovimus Domine…” szavakkal kezdődik, míg a magyarországi zenei kéziratokban és breviáriumokban a „Non in perpetuum…” szavakkal. A rendhagyó jelenségre magyarázatul szolgálhat, hogy a második nokturnust záró responzóriumban nemcsak egyetlen verzust, hanem amellett doxológiát is énekeltek (erre utal a repetenda jelzése után a Gloria kezdőbetűje). A két verzus esetében a repetenda gyakran nem volt azonos, hanem egyre rövidebb formában énekelték. A töredék másolói (a szkriptor és a notátor) az elterjedt Non in perpetuum-repetendát a doxológia után hagyták, az első repetenda szövegét pedig meghosszabbították, azaz a responzórium főrészének egy korábbi szakaszánál (Cognovimus Domine) kezdték el.
A töredék kottaírása tagoló technikájú, kissé kurzivált metzi-német-magyar gótikus keveréknotáció, amelyet a 15–16. században az egész Kárpát-medencében használtak. Kötötten (és tagoltan) írt scandicus; függőleges, kissé jobbra dőlő pontsorból álló climacus; három tagból álló pes; derékszögű clivis és sajátos összetételek jellemzik. A climacus hagyományosan két punctummal indított főalakja nem jelenik meg a töredéken: összetételek elején és belső elemként is egy punctummal kezdődik. Minthogy a zágrábi szkriptóriumok a 15. század második felében következetesen ebben a formában használták a climacust, a töredéket akár helyben is másolhatták.
A szóban forgó responzóriumok dallamváltozata a középkori magyarországi szekuláris hagyományba illeszkedik (vö. a 15–16. századi Budai antifonále bejegyzésével, fol. 145v, http://cantus.sk/image/14309).
Szoliva Gábriel OFM