A zágrábi ferences kolostor könyvtárában őrzött A-V-180 jelzetű hordozókönyvet ugyanannak az antifonálénak egy bifóliójába kötötték, mint amely az A-V-179 jelzetű nyomtatvány borítójaként maradt fenn: kétségtelen, hogy a két rész összetartozik. Ráadásul a hordozók ugyanannak a nyomtatott műnek (Manuel Rodrigues, Quaestiones regulares, et canonicae in quibus utriusque iuris…, 1611) egymást követő (első és második) kötetei. Feltehetően ugyanott látták el őket pergamen borítóval – nagy eséllyel a jelenlegi őrzőhelyükön, ahonnan nem is kerültek el többé. Erre utal a többes és egybecsengő posszesszorjelzés (beírás, bélyegző) és a folytatólagos számozás is. Talán egy könyvtárrevízió során kerülhetett sor a kötetek be-, vagy újrakötésére a kéznél lévő, elavult tartalmú liturgikus kódex pergamen bifólióiba; a középkori kéziratot szisztematikusan szétvágva, egymás után, sorban köthették rá a könyvekre. A lelet azért is izgalmas, mert az anyakódex újabb részének felbukkanása lehetőséget kínál arra, hogy igazoljuk, vagy cáfoljuk véleményünket (lásd az F 1105 leírását) a helybéli, zágrábi rítusú anyakódexról.
A bifólión az F 1105 töredéken is fennmaradt Mária Magdolna- és Inventio Stephani-zsolozsma egészül ki újabb részletekkel. A Mária Magdolna-história részletei az F 1105 esetében is sokatmondóak voltak, a matutínum 2–3. nokturnusának tételsorrendje és -választéka a 14–15. századi zágrábi liturgikus könyvek idevágó pontjaival egyezett, illetve néhány szepességi breviáriummal. Ez utóbbiak azonban csak részleges átfedést mutattak töredékünkkel. Az F 1106-on a Septem ergo Maria daemonia responsorium prolixum és annak verzusa, a Quia semetipsam graviter is olvasható a harmadik nokturnus első responzóriumaként, s ez különleges, hagyományjelző választásnak tűnik az összehasonlító források tükrében. A variábilis tételrendű históriában e responzórium előírása csak Kalocsa-Zágrábban stabil: az esztergomi főhagyományban nem találtuk meg (a szepességi breviáriumokban sem, lásd Kovács Andrea ed., Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae V/B Esztergom (Strigonium), Budapest, Zenetudományi Intézet, 2006, 117, 233). A responzórium nem terjedt el szélesebb körben, főleg délnémet liturgikus hagyományokból dokumentálható (vö. http://cantusindex.org/id/007638). A magyar tradíción belül is megmutatkozó egyéni választás tehát eldönteni látszik a töredék anyakódexének eredet-kérdését.
Az Inventio Stephani ünnep zsolozsmájának részlete tovább támogatja a zágrábi proveniencia gondolatát. Az F 1105 töredék tartalmánál kissé korábbi rész, az első vesperás részlete olvasható a levélen: responzórium és Magnificat-antifóna. Míg a lap alján szereplő Ostendit sanctus Gamaliel Magnificat-antifóna liturgikus pozíciója viszonylag egységes európai kitekintésben is, ez nem mondható el az itt látható Cum scirem ego Gamaliel responzóriumról. Az esztergomi források is bizonytalanul választanak ezen a ponton (a Cum scirem csak egy szepességi breviáriumban bukkan fel: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 63.84.C), épp ezért meglepő, hogy a kalocsa-zágrábi forrásokban mennyire következetes a responzórium elhelyezése az első vesperásban (Kovács Andrea ed., Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae VI/B Kalocsa-Zagreb, Budapest, Zenetudományi Intézet, 2008, 91).
Az egykori anyakódex hangjelzésének F 1105-nél bemutatott jellegzetességeit itt is tanulmányhozhatjuk, s ennek nyomán egyre erősebb a gyanúnk, hogy egy helybéli kottamásoló műhely saját hagyománya áll a notáció hátterében. A legfontosabb kiemelt neumaformák, a balra ferdülő szárelemek, a clivis nagy szöge és hosszának változatai a hangközlépés függvényében – e kottakép legszembetűnőbb karakterisztikumai – felbukkannak további, eddig azonosítatlan forrásokon is, mindenekelőtt azon a teljes graduále-fólión, amelyet Fragm. 74 jelzettel a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia (Hrvatska Akademija Znanosti i Umjetnosti) könyvtárában őriznek egy 1576-os regesztum borítójaként. Notáció szempontjából ide tartozónak véljük a zágrábi Városi Könyvtár ritkaságtára (Gradska knjižnica, Zbirka rara) antifonále-töredékét is (F 1113), amelynek hangjelzése az összes keresett finom neumaárnyalatot felsorakoztatja. E leletek nyomán egy olyan 15–16. századi zágrábi forráskör látszik kibontakozni, amely hiánypótló tanúja a szórványosan dokumentálható középkori zágrábi gregorián zsolozsmahagyománynak, és fogódzót adhat a forráscsoporthoz tartozó más leletek jövőbeli azonosításához.
Gilányi Gabriella