A töredék 2022 júliusában bukkant föl a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár restaurálásra előkészített kötetei között. Köszönjük a könyvtár vezetőjének, Schmelczer-Pohánka Évának, hogy fölhívta figyelmünket a fragmentumra, rendelkezésünkre bocsátotta a róla készült digitális másolatot, valamint azonosította a töredék hordozókönyvét.
A töredék a Váradi kódexcsalád szekvencionáléjából származik. Erre utalnak a fragmentumon fönnmaradt kottaírás egyes elemeinek méretei: az egyedülállóan hatalmas méretű váradi kódexek monumentális cseh rombikus notációjában a szillabikus alapjel, azaz az egy hangot jelölő rombusz alakú punctum magassága 15 mm, teljesen kitölti a vonalközt. Ebből következően a 4 vonalból álló kottaszisztéma teljes magassága 3×15, vagyis 45 mm. Az írástükröt 12 mm széles vörös keretvonal fogja egybe. A váradi eredetelméletet a fragmentum liturgikus-zenei tartalma is megerősíti. A három töredékes szöveg- és kottasorban egy ritka szekvencia, az Antiochiai Szent Margit tiszteletére készült késő középkori Sacra nunc Margaretha torzója maradt fönn. A szekvencia ismeretlen a magyarországi forrásokban (vö. Kovács Andrea közr., A középkori liturgikus költészet magyarországi emlékei. Szekvenciák – kritikai dallamkiadás, Musica Sacra Hungarica 1., Budapest, Argumentum, 2017), ezzel szemben annál gyakrabban jelenik meg a 15-16. századi cseh kódexek tételkészletében. Az Analecta Hymnica kilencedik, a 19. század végén megjelent kötete a darabot még mindössze 5 cseh graduáléból és misszáléból adatolja (Guido Maria Dreves hrsg., Analecta Hymnica Medii Aevi IX, Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters, Leipzig, O. R. Reisland, 1890, 287, 214–215), napjaink korszerű internetes adatbázisaiban, a CANTUSINDEX (http://cantusindex.org/id/ah09287), valamint a CHOBOL (Codicologica et Hymnologica Bohemica Liturgica: http://hymnologica.cz/sequences) jegyzékeiben a szekvencia már 7, illetve 10 forrásadattal szerepel.
Amennyiben a töredék egykor valóban a Váradi szekvencionále lapjának része volt, igazolódna az a korábban óvatosan megfogalmazott véleményünk, mely szerint a váradi kódexcsalád, illetve a bennük rögzített liturgikus énekkészlet egyes fejezetei – jellemzően a kyriále és a szekvencionále – sokkal erőteljesebben hordoznak idegen – cseh – vonásokat, mint a zsolozsma és (talán) a mise alaprétegét magában foglaló antifonále és graduále. Míg az antifonáléban lejegyzett énekanyag, annak liturgikus beosztása, tételválogatása és – feltehetően a központi magyar forrásokétól eltérő – dallamvariánsai megfelelnek a középkori váradi rítusterület egyéb forrásaiban tükröződő helyi hagyománynak, és legföljebb a felszínen, az alapkészlet egységét nem veszélyeztetve tartalmaznak egy-egy rítusidegen elemet (vö. Kovács Andrea ed., Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae VII/A, B Transylvania-Várad Temporale, Sanctorale, Budapest, MTA Zenetudományi Intézet – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport, 2010; Czagány Zsuzsa, Antiphonale Varadinense s. XV, vol. III. Tanulmányok / Essays. Musicalia Danubiana 26/3, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2019, 112, 119–120, 125, 144–148), addig a csupán a töredékekből rekonstruálható Kyriále és Szekvencionále – kevés forrásadatuk ellenére is – jóval változékonyabbnak mutatkoznak (vö. Czagány Zsuzsa, „Kyriale és szekvencionále. A váradi kódexcsalád két töredékcsoportjának elemzése”, in Hende Fanni, Kisdi Klára, Korondi Ágnes szerk., „Mestereknek gyengyének.” Ünnepi kötet Madas Edit hetvenedik születésnapjára, Budapest, 2020, 443–463).
Czagány Zsuzsa