A varasdi ferences könyvtár állományában megtalálható Sigismondo Ferrari magyarországi domonkos rendtörténetet ismertető népszerű munkája (De rebus Hungaricae provinciae Ordinis Praedicatorum). A kötetet 1637-ben nyomtatták Bécsben, Formica Máté betűivel. Kötése két darabból összeragasztott egész pergamen, tábláit két bőrszalaggal lehet összekötni. Az előtábla belső oldalán két posszeszor-bejegyzés is látható: felül egy korábbi tulajdonosé sejlik fel, amelyet előbb áthúztak, majd később jórészt kitéptek; alatta Franjo Gluščić (1690–1758) zágrábi egyházmegyés pap bejegyzése tisztán olvasható. A varasdi ferences rendház könyvtárába való bevételezést a címlapon örökítették meg barokk kézírással. A kötet vélhetően Gluščićtól kerülhetett a ferencesekhez, ahol ma is őrzik. Gluščić papszentelése után egy ideig (1725 előtt) a varasdi iskolában és a jezsuitáknál is tanított, így könyvét akár közvetlenül is odaajándékozhatta a városban szolgáló ferenceseknek.
A köteten fennmaradt pergamentöredék különleges értékű, mert Remete Szent Pál három abecedárius himnusza közül kettőt kottával őrzött meg. A zenei notáció kései esztergomi típusú, és jobbára a pálos írásmodort követi: az összetételben alkalmazott climacusok például rendre kettős punctummal indulnak. Akad néhány ritkább notációs megoldás is: a háromhangos scandicus a szokásos kötött forma mellett punctum + pes alakban is megjelenik, valamint az önálló climacust a notátor egyetlen rombikus punctummal induló, jobbra dőlő pontsorként írja stb. A töredéket egykor magába foglaló kézirat egy önálló kottás himnárium vagy egy zsoltároskönyv (pszaltérium) himnárium fejezete lehetett. Szkriptora és notátora követte a pálosokra oly jellemző szerkesztési megoldást: a himnuszok összes versszakát ellátták kottaszisztémával és hangjelzéssel. A kéthasábos énekeskönyvet a 15. században jegyezhették le, minden bizonnyal egy pálos íróműhelyben.
Az első hasábon Remete Szent Pál vesperáshimnusza (Ordo sanctorum militum) olvasható az 5. versszak végétől a 7. versszak elejéig, míg a második hasáb elején ugyanezen himnusz 9. versszaka (doxológia) az „Amen”-nel. A dallamválasztás megegyezik a himnusz mostanáig egyedülinek tartott kottás lejegyzésével: a 16. századi Częstochowai pálos kantuále ugyanúgy az egy vértanúról szóló közös himnusz (Deus tuorum militum) általános magyarországi dallamával őrizte meg, mint töredékünk (vö. Szoliva Gábriel, „A kantuále himnuszai”, in Cantuale Paulinorum s. XVI. Zene és nyelvtörténeti tanulmányok a Częstochowai pálos kantuáléról, szerk. Czagány Zsuzsa, Sarbak Gábor, Budapest, BTK ZTI – Magyar Pálos Rend, 2022, 147–148).
A második hasáb végén még épp látható Remete Szent Pál matutínumhimnuszának (Antiquum throno) kezdete, amelyről jelen ismereteink szerint nem maradt fenn más középkori kottás lejegyzés. A tétel előtti rubrika („ad nocturnum ympnus”) egyértelművé teszi, hogy a lejegyző a virrasztó imaórára szánta a tételt. Szerencsénkre a dallamválasztás a jelenleg látható első sor alapján is megállapítható: a rendi patrónus matutínumhimnusza Szent Domonkosnak a pálosoknál énekelt himnuszdallamán (Gaude mater Ecclesia) hangzott, amely az eredeti domonkos G-dallam (Stäblein, Mel 190) F-finálisra transzponált, „dúrosított” változata. A pálosok és néhány egyházmegye Szent István vesperáshimnuszát (Gaude mater Hungaria) is erre az F-dallamra énekelte.
A töredék jelenleg látható oldala vélhetően verzó volt az egykori kéziratban, mivel az első hasábtól balra széles margó látható. Biztosat ugyan csak a töredék lefejtése után állíthatunk, ám amennyiben feltételezésünk helyes, a ragasztott oldal a vesperáshimnusz elejét tartalmazza. Remete Szent Pál laudeshimnuszáról (In vasta solitudine) nem ismert középkori kottás lejegyzés, és sajnos a fentiek miatt töredékünk sem segít annak hiányzó dallamát pótolni. Remélhetjük azonban, hogy a szisztematikus töredékkutatás – miként a matutínumhimnusz esetében – egy nap felszínre hozza.
Szoliva Gábriel OFM