Bár a ma is könyvborítóként szolgáló kottás kódextöredék tartalmát a látható oldal alapján nem tudjuk megállapítani, mégis biztosan lehetünk abban, hogy az anyakódex a váradi székesegyház 15. század végi díszkódexeinek – a Zalka-antifonále és testvérkódexeinek – egyike volt. Erről tanúskodik az írás- és kottakép, a vonalazás és a kottaszisztéma mérete: a punctum (rombusz) 15 mm-es és a teljes kottasor 45 mm-es magassága, de ugyanúgy árulkodó a custos jellegzetes kvadrát formája, jobb oldalán hosszan lefutó vékony szárral. Abból, hogy az őrhang a dupla vörös keretvonal külső (jobb) oldalához esik közelebb, óvatosan arra következtethetünk, hogy a fragmentum a váradi misekódexek (a graduále vagy szekvencionále) lapjából készült. Az antifonále custosai ugyanis következetesen a keretvonal belső (bal) széléhez közel helyezkednek el. Az anyakódex műfajának biztos meghatározása azonban természetesen csak a töredék lefejtését és belső oldalának tanulmányozását követően válik lehetségessé.
A fragmentumot hordozó könyv Joannes Damascenus Goslawski, a 17. század első felében élt lengyel domonkos szerzetes, a lublini domonkos konvent első prédikátora által összegyűjtött rózsafüzér-ájtatosságokat, imádságokat tartalmazza, és az elülső előzéklapon fönnmaradt possessorbejegyzés szerint a 18. században a gyöngyösi konvent tulajdonában volt. 1731-ben Frater Apollinaris használta, aki az elülső és hátsó előzékre is beírta magát, s aki talán azonos azzal a hasonló nevű testvérrel, aki Emődi András katalógusában a szatmári ferences könyvtár két könyvén is szerepel tulajdonosként – mindkettőn a Conventus Gyöngyösiensis bejegyzéssel együtt (vö. Emődi András, A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Műemlékkönyvtárának régi állománya. Monok István (szerk.), A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei 5. Nagyvárad, Szatmári Római Katolikus Püspökség – Varadinum Script Kiadó, 2010, 69, 154, nr. 183 és 560.).
Czagány Zsuzsa