A töredéket kutatócsoportunk három tagja – Czagány Zsuzsa, Göbölösné Gaál Eszter és Enyedi Mózes – 2021. október 14-én tanulmányozta és digitalizálta a helyszínen, a szatmárnémeti püspöki palotában Várady Lajos levéltáros szíves engedélyével és segítségével.
A hordozókönyv – Pázmány Péter A Setét hajnalcsillag után bujdosó lutheristák vezetője című írása – 1627-ben jelent meg Bécsben Formica Máté nyomdájában. A wittembergi egyetem professzorának, a lutheránus Friedrich Balduinnak címzett vitairat a beleírt possessorbejegyzések szerint a 17. században a gyöngyösi ferences rendház tulajdonában volt, s talán ott került rá a kottás kódexlapból készült borító is. 1913-ban, amikor a ferences rend birtokba vette a már korábban, a 19. század végén megépült rendházat Szatmárnémetiben, az első rendtagok Gyöngyösről érkeztek könyveikkel együtt. Feltehetően ekkor került új őrzőhelyére a kódextöredékbe kötött Pázmány-kötet is.
A fragmentum egy, a 14. század végén, legföljebb a 15. század elején készült magyarországi pontifikáléból származik. Magyarországi eredetét nemcsak az alábbiakban részletezett tartalma és szövege, hanem kottaírása is alátámasztja. Bár a hangjelzést is tartalmazó sorok száma nem sok, hiszen a fönnmaradt Venite venite venite filii antifóna inkább az egy dallamformulát ismétlő akklamációk közé sorolható, a kottában mégis egyértelműen az esztergomi notáció kései példáját fedezhetjük föl. E notáció klasszikus eleme, az árulkodó kettős indítású climacus mellett az olykor még kötött pes, a már elemeire bomlott scandicus és a több hangból álló, széttöredezett neumacsoportok is őrzik a klasszikus esztergomi hangjegyírás emlékét.
A bifólió mindkét lapja a nagycsütörtöki szertartássorozat egy-egy ordójának részletét tartalmazza. A tartalmi elemzés alapján bizonyos, hogy az anyakódexben a ma a hordozókönyv elülső kötéstábláját fedő fólió állt az első helyen (ezért leírásunkban f. 1rectónak jelöljük), a hátsó kötéstáblát borító fólió pedig – amelynek ma a verzóját látjuk és f.2versóként hivatkozunk rá – csak jóval utána, legalább 5-6 fólióval később következett a lapok sorában. Elképzelhető ezért, hogy a két fólió az egykori ívfüzet első és utolsó lapja volt. A fóliókon fönnmaradt szöveg és kotta a nagycsütörtöki olajszentelés (exorcizmus), valamint a vezeklők visszafogadásának ordójából származik.
Az első lap (f. 1r) a vezeklők nagycsütörtöki bevezetésének és visszafogadásának ordóját (introductio/reconciliatio penitentium) őrizte meg részlegesen. A részlet a szertartás első szakaszát idézi elénk, melynek cselekményét és szereplőit, a püspököt, a főesperest (archidiakónust) és a diakónusokat a szöveges rubrikákban is nyomon követhetjük. Az ordó elején a diakónus térdhajtásra, majd fölemelkedésre szólítja föl a vezeklőket. A háromszori Flectamus genua – Levate utasítás közben a püspök a Venite, venite, venite, filii, audite me antifónát énekli ugyancsak háromszor. A térdhajtás, fölállás, illetve az antifóna ismételt elhangzása közben a vezeklők egyre közelebb járulnak a püspökhöz. Az utolsó fölszólítást a vezeklők között helyet foglaló főesperes (archidyaconus ex parte penitentium) mondja ki, majd a püspök előtt mind a földre borulnak. A fölállásra immár egy másik, a püspök kíséretéhez tartozó szerpap utasítja őket, amint ezt a f.1r jobb kolumnájának tetején végződő rubrikában olvashatjuk. Ezt követően mondja el az archidiakónus az Adest o venerabilis pontifex tempus acceptum, dies propitiationis divinae et salutis humanae ünnepélyes buzdító szöveget (allokúciót), mely a szertartás következő szakaszához vezet át. A fragmentum látható oldala hozzávetőleg az allokúció szövegének felénél ér véget.
A második fólión (f. 2v) a nagycsütörtöki olajszentelési mise (missa chrismatis) elején elvégzett szentelés részlete maradt fönn. A bal oszlop első fele csupán az első exorcizmus záró szakaszát őrizte meg; az oszlop közepén elkezdődő és a jobb oszlopban folytatódó második exorcizmus azonban szinte teljes terjedelmében rekonstruálható.
Mindkét nagycsütörtöki ordó szövege – néhány apró változtatástól eltekintve – tökéletesen illeszkedik a középkori magyarországi pontifikálék központi esztergomi vonulatába. A rubrikák megfogalmazásában is megragadható szöveghagyomány a ma a zágrábi Érseki Könyvtárban (Metropolitanska Knjižnica, MR 165) őrzött 11. századi Chartvirgus-pontifikálétól kezdve a 14. század elején készült Esztergomi Missale Notatumon át (Bratislava, Štátny archív v Bratislave EC Lad. 3) a 15-16. századi nyomtatott esztergomi szerkönyvekig csaknem változatlanul nyomon követhető (ehhez lásd: Földváry Miklós István, Egy úzus születése. A Chartvirgus-pontifikále és a magyarországi liturgia megalkotása a XI. században, Argumentum Kiadó, Budapest, 2017).
A szatmári töredék egy, a magyarországi források közt alapvetően ritka liturgikus könyvtípus még ritkább késő középkori kottás változatának kivételesen értékes tanúja.
Czagány Zsuzsa
A töredék szövegének átírása:
f. 1recto [In Cena Domini. Reconciliatio paenitentium]
Col. 1
(rubrika:) Tunc omnes penitentes qui astiterunt, genua flectent. Quo facto dicat dyaconus: Levate. Similiter agatur secundo et tercio, repetente episcopo antiphonam Venite, venite, venite filii audite me. Dyaconus: Flectamus genua. Subdyaconus: Levate. Dyaconus: Flectamus genua. Subdyaconus: Levate. Tunc archidyaconus ex parte penitentium dicit: Flectamus genua. Et omnes penitentes qui astiterint, genua flectent. Quo facta (…)
Col. 2
[Quar]tana, terciana et cottidiana excuciat frigora mutorum ora resoluit (?) arentia membra reficiat demencia mentis ad scienciam revocet, dolorem capitis, oculorum infirmitatem, manuum, pedum, brachiorum pectoris simulque intestinorum atque [omnium] membrorum tam intrinsecus quam extrinsecus et medullarum dolorem expellat, sompnumque quietis infundat et salutis conferat sanitatem. Si qua vero maligna vel venenosa nascentia in corporibus quibuscumque fuerint generata, tactus huius unguenti omnes radicitus eorum arefaciat sauciones. Morsus vero bestiarum, canum, rabiem, scorpionum, serpentium, viperarum atque omnium monstruosorum leniat dolores, et superinducta sanitate, plagarum sopiat cicatrices. Impetum quoque demonum vel incursiones spirituum inmundorum atque le[ogionum] malignarum (…)
f. 2verso [In Cena Domini. Exorcismus olei]
Col. 1
… [sub]missis precibus credentes nullum alium deum nisi te domine, qui dives es in misericordia celeriter subvenis peritissimum medicum imploramus, ut apertis celis spiritus sancti velocitate dedu[cta] virtutis tue medicinam in hoc oleum propicius infundas. Descendat super hoc oleum potencie tue donum. Descendat claritas et origo virtutum. Descendat benignitas et puritas sanitatis.
Exorcisetur hoc oleum crucis Christi vexillo. Benedicatur dextera tue maiestatis et corroboretur filii tui domini nostri signaculo. Presto sint domine angeli et archangeli et omnis militia celestis. Assit apostolorum ac martyrum et fidelium sacerdotum vel etiam aliorum servorum tuorum dignissima oracio, sub quorum presencia dum in tuo nomine. O domine sancte pater immense hec (?) unguentum compositionis atque perunccionis dederimus, liniendis corporibus […]
Col. 2
[Quar]tana, terciana et cottidiana excuciat frigora mutorum ora resoluit (?) arentia membra reficiat demencia mentis ad scienciam revocet, dolorem capitis, oculorum infirmitatem, manuum, pedum, brachiorum pectoris simulque intestinorum atque [omnium] membrorum tam intrinsecus quam extrinsecus et medullarum dolorem expellat, sompnumque quietis infundat et salutis conferat sanitatem. Si qua vero maligna vel venenosa nascentia in corporibus quibuscumque fuerint generata, tactus huius unguenti omnes radicitus eorum arefaciat sauciones. Morsus vero bestiarum, canum, rabiem, scorpionum, serpentium, viperarum atque omnium monstruosorum leniat dolores, et superinducta sanitate, plagarum sopiat cicatrices. Impetum quoque demonum vel incursiones spirituum inmundorum atque le[ogionum] malignarum (…)