A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtárban őrzött, eredetileg a nagyváradi székeskáptalan 263-as jelzetű könyvének gerincét erősítő csíkok Szent Márton zsolozsmájának tételeit őrizték meg. A fennmaradt anyag túl kevés ahoz, hogy az anyakódex műfaját biztonsággal el lehessen dönteni: lehetett antifonále, de éppúgy breviarium notatum is. A könyvtábla és az előzéklapok között kilógó töredékeken a matutínum második nokturnusának első és harmadik responzóriumának (Oculis ac manibus és Dixerunt discipuli) részletei olvashatók. Az Oculis ac manibus responzóriumból a kezdő szó töredéke […cul…] és a főrész szövegének egy rövid szakasza […victum ab ora…] maradt fenn három, az utóbbi szakaszhoz tartozó neumával együtt. A responzóriumhoz az Itaque cum iam per aliquot dies verzus társul, amelynek a kezdőbetűit […It…] és kezdőhangját a könyv elejében található töredék rektója őrizte meg. Ezt a verzust a Cantus index csak a hilwartshauseni ágostonos kanonisszák 16. századi antifonáléjából (D-W 28 Helmst. 210r) és az utrechti Marienkerk Hs. 406 jelzetű antifonáléjának legkorábbi, 12. századi részéből ismeri (NL-Uu 406, 197v). A tétel mindkét fent említett forrásban, és az utrechti Marienkerk későbbi antifonáléiban is (NL-Uu 407, NL-Uu 408, NL-Uu 409, NL-Uu 410, NL-Uu 411) a matutínum második nokturnusának első responzóriuma.
A második nokturnus harmadik responzóriumának verzusából (Scimus quidem desiderare te Christum) hat szó maradt fenn a könyv végén kikandikáló csíkokon [..us quidem; nec dilata; …ris; In…]. A verzust a Cantus index három szövegváltozatban ismeri (006463a, 006463c, 006463c.1), amelyek Sulpicius Severus harmadik, anyjához írott leveléből veszik egyre bővülő szövegüket. A harmadik, legbővebb szövegváltozat (006463c.1) a Cantus index adatbázisa szerint csak a montréali McGill University MS Medieval 0018 jelzetű forrásában fordul elő (CND-MIr 18, 11r). Ez a szövegváltozat már megtalálható Szent Márton zsolozsmájának legkorábbi kottás forrásában, azonban az általánosan használt változathoz képest betoldott szövegrész (nec dilata minuentur) fölé a notátor nem illesztett kottát (F-Pn lat. 12601, 157r). A responzórium további forrásait vizsgálva kiderül, hogy ezt a legbővebb szövegváltozatot használták Cambraiben (F-Ca 38, 361r, és nyomtatott cambrai-i breviárium, 1497, CC 3v) és Arras-ban is (F-AS 893, 477v), ezek a források azonban az Oculis ac manibus responzóriumot nem a töredéken is olvasható Itaque cum verzussal adják, hanem a szintén ritka Sinite inquit-et társítják hozzá (Cantus ID 007310zg), ráadásul a töredék kottaírása sem állítható párhuzamba a francia források notációjával.
Az utrechti Marienkerk hat, online is elérhető antifonáléja, és a nyomtatott utrechti breviáriumok (1483, 1487, 1492, 1497) tételválasztása megegyezik a töredéken fennmaradt responzórium-verzus párosításokkal. A város védőszentje a 7. századtól Szent Márton volt, ez indokolja a különleges összeállítást és a bővebb szövegváltozat használatát. 1024 és 1528 között Utrecht hercegérsekség, Sticht volt, a város környékén kívül hozzátartozott Overijsel, Drenthe és Groningen tartomány is. Az Overijsel tartományban található Deventer 14. század eleji breviáriuma (CH-P Ms. 8, 327v) is ezeket a szövegpárosításokat adja, mint az utrechti Sticht területén lévő egyház.
A töredékek németalföldi provenienciáját igazolják a könyv hátuljába írt posszesszor bejegyzések is. A hátulsó előzéklap rektóján a G: â Lieren me […]sta […] ne possidet felirat, a verzóján a qua nobis […] opt: D: P: Eccl: Elb: D: G: á Lieren szerepel. A két település, Lieren és Elburg Hollandia Gelderland tartományában található, mintegy 100 kilométerre Utrechttől.
Joseph Lang Loci communes, sive florilegium rerum et materiarum selectarum című először 1598-ban jelent meg, hamar nagy népszerűségre tett szert, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár 1625-ben nyomtatott pédánya már a 8. kiadás volt. Domenico Nani Mirabelli Polyanthea Nova című hasonló antológiájának az eredetileg protestáns Lang szerkesztésében megjelent kiadásai indexre kerültek, mert Lang az érzékeny kérdéseket érintő szócikkeket a kálvini tanoknak megfelelően fogalmazta át. Saját antológiája a Loci communes, sive florilegium rerum et materiarum, bár még 1603-as katolizálása előtt keletkezett, nem került a tiltott könyvek listájára, mert az olyan kérdéseket, amelyek problémát okozhattak volna, kihagyta a gyűjteményből (https://www.jstor.org/stable/10.5149/9781469658551_coenen.21?seq=1), így bármilyen felekezetű olvasó számára megfelelő könyvet adott ki.
A népszerű kötet Eőszy Ferenc nagyváradi kanonok tulajdonába került, aki a könyv címlapjára írta be a nevét. Arról nincsen pontos adatunk, hogy hogyan kerülhetett a birtokába az antológia, de a 16–18. században a peregrinusok révén nagy volt a könyvforgalom a két ország között: az utrechti egyetem 1636-os megnyitása, és Eőszy Ferenc 1757-es váradi kanonokká való kinevezése között 343-szor írta be magyar diák a nevét az egyetem Album studiosorumába.
Göbölösné Gaál Eszter