A varasdi kapucinus kolostor könyvtárának lefejtett középkori kötéstöredékei között egy ismert magyarországi antifonále, középkori zenetörténetünk egyik alapforrásának csonka fólióját őrzik. A töredék anyakódexe a 15–16. század fordulóján Budán illuminált reprezentatív kétkötetes karkönyv, az ún. Budai antifonále második kötete, szanktoráléja.
A magyar középkor modern kutatói előtt a legutóbbi időkig csak a kódexpár első, temporále kötete volt ismert. Knauz Nándor 1866-ban írt róla a Magyar Sion lapjain megjelent „A pozsonyi káptalannak kéziratai” című dolgozatának első részében. Itt a kötet 1-es sorszámmal a katalógus élén áll. (A magyar nyelvű szakirodalomban ezért a kódex gyakran a „Knauz-1” vagy „Kn-1” sziglummal szerepel.) Knauz a temporálét még 190 egybefüggő leveléllel ismerte meg. Az első kötet ma ugyancsak töredékes; 161 fóliós korpusza a pozsonyi Szlovák Állami Levéltárban (Štátny archív v Bratislave) található az EC Lad. 6 jelzet alatt (http://cantus.sk/image/14020); további töredékeit ugyanitt az EC Lad. 2/48–49 jelzeteken őrzik (http://cantus.sk/source/10965; http://cantus.sk/source/10966). Az Országos Széchényi Könyvtár állományában Dobszay László azonosította 1978-ban a kézirat 21 fólióját; ezek ma két további fragmentulummal együtt az A 23/III és az A 23/V jelzeten találhatók (vö. Szendrei Janka, A magyar középkor hangjegyes forrásai, Budapest, MTA ZTI, 1981, F 146). Eva Veselovská 2015-ben 7 lappangó fólió azonosításával bővítette az ismert töredékek körét Nagyszombatban végzett kutatásai során (ld. Eva Veselovská, „Fragmente des Budaer Antiphonars im St. Adalbert-Verein Trnava und im Archiv des Slowakischen Nationalmuseums”, in Studia Musicologica 56/2–3, 2015, 233–246).
A Budai antifonále második, szanktorále kötetének fennmaradt töredékeit Robert Klugsedernek a Codices manuscripti & impressi számaiban a 2010-es évek elejétől publikált tanulmányaiból és katalógusaiból ismerhette meg a hazai szakmai közönség. A bécsi Österreichische Nationalbibliothek anyagában folytatott kutatásai során Klugseder a hordozókönyveken lévő és lefejtett középkori zenei töredékek egy részét notáció alapján közös csoportba (GNA3) sorolta; a csoport 32 különböző jelzeten számontartott töredékei a Budai antifonále szanktorále kötetéhez tartozónak bizonyultak. (Az egyes jelzetek alatt gyakorta több töredék is található.)
A varasdi kapucinusok könyvtárában legújabban azonosított fragmentum egyértelműen a Budai antifonále második kötetének része volt a középkorban, és a Bécsből megismert csoport távolra szakadt elemének tűnik. A bécsi töredékek többségéhez hasonlóan ragasztott egészpergamen kötésként szolgált, Johannes Sturm 1576-ban kiadott retorikai művét (De universa ratione elocutionis rhetoricae) fedte, mígnem 2011-ben a zágrábi Hrvatski državni arhiv restaurátorai lefejtették. Ma megtisztítva és újrakötött hordozójától elválasztva savmentes papírborítékban őrzik a könyvtár páncélszekrényében. A lefejtésnek köszönhetően a töredék mindkét oldala tanulmányozható: Szent Cecília november 22-i ünnepének matutínumából és laudeséből származó tételek azonosíthatók rajta. A Budai antifonále szanktoráléjának bécsi töredékei között Szent Erzsébet november 19-i (Wien, ÖNB, Fragm919), valamint Alexandriai Szent Katalin november 25-i ünnepének zsolozsmájából (Wien, ÖNB, Fragm942) is találunk részleteket, fizikailag is közöttük helyezkedett el az egykori kódexkötetben a ma Varasdon őrzött Cecília-töredék.
Zenei notáció szempontjából a varasdi töredék a Budai antifonále jól ismert jelkészletét tükrözi, kalligrafikus igénnyel írt metzi-német-magyar gótikus notációt mutat. Tételei megegyeznek az esztergomi hagyományban szokásos Cecília-zsolozsmáéval. Dallami szempontból a központi esztergomi formulakészletet használja, ami különösen a responzóriumok tónusra jellemző verzusainál szembetűnő. E tekintetben nem követi a 13. századi Breviarium notatum Strigoniense (BNS) második kötetéből ismert Cecília-töredék dallamváltozatait (http://fragmenta.zti.hu/f328b), amelyeket a kódex másodnotátora írt le, és dallamváltozataik a központi hagyományvonaltól némi elmozdulást mutatnak. A varasdi töredék tehát fontos adalékot szolgáltat ahhoz, hogy a BNS és a Budai antifonále közti, számos részletében még ismeretlen hagyományozódási folyamatról pontosabb képet alkothassunk, és egyben kijelöli az utat, amerre az esztergomi dallamhagyomány korai időszakát feltáró kutatásnak folytatódnia kell. A BNS és a Budai antifonále szanktorális töredékein látható dallamok összehasonlító elemzése számos kérdést tisztázhat.
Szoliva Gábriel OFM