Szendrei Janka katalógusában F 328 szám alatt csupán a második (rendszerünkben F 328b) fragmentum szerepelt. Mivel azonban a két töredékegység szorosan összetartozik, a- és b-betűjellel kiegészítve ugyanahhoz a számhoz rendeltük mindkettőt.
A töredékcsoport általános leírását ld. az F 328a töredékeknél (U. Fr. l. m. 265).
A jelen töredékeken lemérhető a kódex eredeti szélessége, mivel a könyvkötő csak vízszintes irányban vágott a fóliókon. A mérés során kapott adat sajnos mégsem teljesen pontos, ugyanis a 20. századi lefejtés és tisztítás után mindkét töredék présbe került, és ez némileg deformálta őket. Különösen a fol. 1 esetében szembetűnő a szöveg- és kottasorok íveltsége, amely e műveletnek tudható be. Ettől függetlenül mindkét töredék értékes tanúja a hajdani szanktorále kódexnek.
A fol. 1 gazdag zenei anyagot őrzött meg Szent Cecília zsolozsmájából. A rectón a matutínum második nokturnusának második responzóriuma látható. A töredékes kottaírás egy, a BNS főnotátorával egykorú és vele azonos stílusban dolgozó mester műve. A versón pedig egy harmadik notátor keze munkáját láthatjuk. Ez utóbbi mester is esztergomi notációt használt, de nem egy mozdulattal rajzolta a neumákat, hanem részekből építette őket össze („tagoló technika”). (A BNS első kötetében a Szentháromság vasárnapjának és Úrnapjának anyagát írta e notátor, ld. fol. 208r–223v). A Cecília-matutínum harmadik nokturnusának zsoltárantifónái, valamint első két responzóriuma maradtak fenn az első kolumnában, míg a laudes zsoltárantifónái és (részben töredékes) Benedictus-antifónája a másodikban.
A fol. 2 anyaga teljes egészében olvasmány, Alexandriai Szent Katalin passiójából való (ld. Bibliotheca Hagiographica Latina Antiquae et Mediae Aetatis, I, ed. Socii Bollandiani, Bruxelles, 1898–1899, Nr. 1663). Sajnos egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy a zsolozsma hányadik olvasmányaként hangzott el a megőrzött szakasz.
Szoliva Gábriel