A Váradi graduáléból származó töredéket a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai fedezték föl 2022-ben az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár régikönyves állományát őrző raktárában. 2023-ban a töredéket a könyvtár műhelyében restaurálták, így mindkét oldala a kutatás számára hozzáférhetővé vált. A fragmentum a Lőrinc-mise két énektételéből őrzött meg részeket: rektóján a mise alleluiája (Levita Laurentius bonum opus), versóján pedig offertóriuma (Confessio et pulchritudo) maradt fönn. Szövegét tekintve mindkét tétel általánosan elterjedt a liturgia e pontján, azonban az alleluia dallama különleges. A források túlnyomó többségében megszokott 7. tónusú dallam helyett a töredék az Adducentur regi virgines harmadik tónusú dallamát kapcsolja a Levita Laurentius-szöveghez. Ez a szöveg-dallam társítás külföldi forrásokban egyáltalán nem ismert, s a magyarországi források közül is csupán a Futaki-graduáléban és a Szántó András-féle graduáléban fordul elő.
Az őrzőkönyv a 16-17. század népszerű, kiváltképp evangélikus környezetben kedvelt műfaja, a perikópáskönyv egy példánya: az egyházi év vasárnapjaira és ünnepnapjaira szóló evangéliumi és apostoli levélrészeket tartalmazó kis könyvet 1648-ban nyomtatták Lőcsén, Brewer Lőrinc nyomdájában és költségén. A kötet előzékeiként felhasznált papírlapokon német nyelvű, talán papírrendeléssel kapcsolatos levélfogalmazvány maradt fönn. Bár a szöveg pontos elolvasása a jövő kutatás feladata, annyi azonban már most biztos, hogy a fogalmazványt érdemes lesz összehasonlítani azzal az ugyancsak papírrendelést megörökítő levéllel, amely a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban 66. számon nyilvántartott Váradi antifonále-töredék 54.12.4. jelzetű őrzőkönyvéből került ki. (Mittelalterliche lateinische Handschriftenfragmente in Győr, hrsg. von András Vizkelety et al. Fragmenta et codices in bibliothecis Hungariae 3. Budapest: Balassi Kiadó, 1998, nr. 66; Czagány Zsuzsa, Antiphonale Varadinense s. XV. vol. 3, Musicalia Danubiana 26/3, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Budapest, 2019, 45–46)
A hordozókönyv tulajdonosai közül eddig csak a magát a könyvben háromszor is megnevező Kollonics Ádám grófot, későbbi koronaőrt sikerült azonosítanunk, aki, egyik bejegyzése szerint 1663. július 19-én, talán még gyerekként birtokolta a könyvet.
Czagány Zsuzsa