A töredéken látható, nagyböjt első vasárnapjához tartozó himnuszbeosztás (V – Audi benigne Conditor, N – Summi Largitor praemii) szövegi szempontból megegyezik a domonkos szokásrendével. Minden bizonnyal ez vezette Mezey Lászlót arra a következtetésre, hogy a töredék domonkos himnáriumból származik (Mezey 1983, 209–210). A Hufnagelschriftet alkalmazó németes metzigót notáció azonban e besorolást erősen kérdésessé teszi. A domonkos források ugyanis kivétel nélkül kvadrát notációval íródtak, valamint meglehetősen pontosan követték a Humbertus de Romanis mester alatt kidolgozott 13. századi rendi liturgiájuk dallamváltozatait. A töredék dallamainak eltérése a központi domonkos változatoktól jelentősebb, nem tulajdonítható pusztán másolói hibának. A zenei szempontú vizsgálat tehát nem erősíti meg Mezey álláspontját. Az anyag megjelenése sokkal inkább egy német egyházmegyés hagyományra utal, azokban viszont általában nem találunk matutínumhimnuszt. Emiatt a helyi (német) ágostonos kanonokok zsolozsmagyakorlatát feltételezhetjük: e kevéssé központosított rend követte annak a liturgikus területnek a rendjét, kottaírási modorát, ahol éppen élt, ám jórészt kitartott a matutínumhimnusz éneklése mellett. Sajnos egyelőre nem került elő olyan kéziratos forrás, amelyik ez utóbbi feltételezést közvetlen bizonyítékkal alátámaszthatná. (Német területről származó németgót, ill. metzi-német gótikus notációt használó ágostonos himnáriumokról van tudomásunk, de azok beosztása egymástól és töredékünkétől is különbözik.)
Szoliva Gábriel