A Zenetudományi Intézet 1968-ban vásárolta meg Major Ervin zenetörténész hagyatékát, amelynek egy összetételében igen változatos kéziratanyag is részét képezi. A kéziratokat Szepesi Zsuzsanna csoportosította szakszerűen (lásd a mellékelt irodalmat). Sajnos a hordozókötetről egyetlen töredék esetében sincs információ.
A zenei kéziratok II. „nem kötetes” fondjában három középkori kottás kódextöredék is fellelhető. A legnagyobb kódexrész egy nagyalakú és hiánytalan kottás kódexlevél, amely Pálforduló ünnepének zsolozsmából tartalmaz énekeket. A rektó tetején a Saulus adhuc spirans-história „mottó”-tétele kezdődik egy Szent Pált jobb kézben karddal ábrázoló nagyméretű S-iniciáléval. A kezdőbetű festésének motivikája szerény és kevéssé részletgazdag, annál figyelemreméltóbbak a fólió két oldalán látható finom tollrajzos kapitálisok (két verzus- és egy responzórium-indítás).
A töredék a január 25-i ünnep matutínumából tartott fenn egy részt. Az első nokturnus első, hiánytalanul megőrződött responzóriuma után a második responzórium (Ibat igitur Saulus) is csaknem teljes, mindössze a verzus (Per totam Iudaeam) legvége maradt le.
A szövegét a Jelenések Könyvéből (IX, 1) kölcsönző Saulus adhuc spirans matutínum-éneksorozatot (AH 40, No. 306, 263. o.) egy jól körülírható nyugati (mediterrán) forráskörből dokumentálja a Cantus Index (itáliai, francia, spanyol, valamint angol források szerepelnek a találatok között https://cantusindex.org/id/007622). Érdekesség, hogy Esztergomban is ez a sorozat terjedt el, ugyanakkor német területen és Közép-Európa más vidékein jellemzően nem találhatók meg a Pálfordulóra szánt zsolozsma itt közölt propriumtételei. Az eltérő hagyományok vagy a júniusi fő Pál-ünnepről vételeznek tételeket, vagy más ciklust írnak elő.
A Szepesi Zsuzsanna által készített katalógusban a „rendi származás” és a kérdőjeles „domonkos” megjegyzések vezettek tovább (e megjegyzések Szendrei Jankától származhatnak, aki megvizsgálta a töredékeket). Mivel a Pálfordulóra előírt itteni responzóriumok az említett forráskörön belül sok-sok rítusban mutathatók ki, nem a tételválasztás, hanem az összehasonlító dallamvizsgálat segítségével próbáltuk tisztázni, származhat-e a fólió a katalógusban említett francia eredetű rendtől. A Saulus adhuc spirans responzórium töredéken rögzített verzióját keresve több-kevesebb dallami eltérést mindig tapasztaltunk az egyházmegyés és más rendi (pl. bencés) dallamokkal szemben. Tökéletesen egyező dallammal szolgált azonban két 14. századi domonkos forrás, az ún. Poissy antifonále (AUS-Msl096.1/R66A, https://cantus.uwaterloo.ca/source/123745,https://viewer.slv.vic.gov.au/?entity=IE10953604&file=FL19643441&mode=browse, f. 463) és a freiburgi domonkosok antifonáléja http://dl.ub.uni-freiburg.de/diglit/hs1130/0271/image?sid=0ec521c3934b002c6a238929decf223c#current_page, f. f. 134. Nem csak a liturgikus-zenei tartalom, hanem a kivitelezés módja is egybevág a forrásokban: a jellegzetes vörös tagolóvonalak pontosan ugyanott szerepelnek a három forrásban – ez egybecseng azzal, ami a domonkos kódexek szigorú másolói szabályaiból olvasható ki. Nincs kétségünk tehát afelől, hogy a töredék egykor egy domonkos kódexhez tartozott. A szövegírás és a fólió mérete alapján a kódex keletkezését a 15. századnál nem becsülnénk korábbra: a jellegzetes, erősen kerekded textuális alapján egy itáliai kolostort képzelünk el az antifonále származási helyének.
Gilányi Gabriella