A töredéket hordozó könyv korábban a nagyváradi kapucinus rendház könyvtárának tulajdonában volt. A rend a 18. század elején telepedett meg Váradon, „könyveinek egy részét az osztrák-magyar rendtartomány korábban alapított kolostoraiból szerezte be a rendtagok útján.” (Emődi, XIV) A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár Emődi András által összeállított régikönyves állományának jegyzékében összesen 83 kapucinus eredetű könyv szerepel. Töredékünk hordozókönyve ehhez a gyűjteményhez, s ezen belül az itt őrzött 61 antikvához tartozik.
A címlapon szereplő posszesszorbejegyzés szerint a kötetet a 17. században a kapucinusok Bécs melletti korneuburgi házában őrizték. Bekötésére azonban nyilvánvalóan korábban került sor: a kötés a 16. század elején készülhetett, s feltehetően ekkor kerültek a fatáblákra az előzékekként szolgáló kódexlapok is.
A két, majdnem teljes fólió egy késő 14. századi hangjelzett breviáriumból származik. Mindkét lapon Szent Borbála verses zsolozsmájának énekei és szövegei maradtak fenn – az első fólión az első vesperás öt antifónája és responzóriuma, a másodikon a matutínum harmadik nokturnusának első két responzóriuma –, így elképzelhető, hogy a két kötéstáblára egy kettévágott bifólió lapjait ragasztották rá. A Gratulemur regi digna a népszerű késő középkori szenthistóriák közé tartozott: a német nyelvterület és Közép-Európa szinte valamennyi helyi hagyományában megjelent anélkül, hogy bárhol tartósan meggyökerezett volna. A töredék anyakódexének provenienciáját ezért pusztán a liturgikus-zenei tartalom alapján nehezen lehet meghatározni. A paleográfiai vizsálat egyelőre csak egyes szűkebb közép-európai hangjegyírásfajták kizárásával lehet a segítségünkre: a töredék által képviselt kódex bizonyosan nem származik sem az esztergomi notáció, sem keverékírásai „felségterületéről”, s ugyanúgy kizárhatjuk a cseh notáció érintettségét is.
Czagány Zsuzsa