A két töredék a Budai pszaltérium (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, Ms. I.3b) korpuszából származik; Knauz Nándor hagyatéka révén került az MTA Könyvtár állományába. Mindkettőt Szendrei Janka azonosította; előbb egy rövid katalógusadat formájában publikálta az Esztergomban őrzött Budai pszaltériummal való összetartozásukat (1981), majd a proveniencia-meghatározás részleteit önálló közleményben hozta nyilvánosságra (1986).
A K 480-as könyvtári jelzet mellett I-es jelzést viselő himnáriumtördék egy bifólió két leveléből őrzött meg részleteket: a karácsonyi idő szentjeinek, valamint vízkereszt vesperásának himnuszrészleteit tartalmazza. Mivel a hajtásél mellett a töredék belső oldalain folytatólagos a tartalom, az egykori bifólió az anyakódexben egy ívfüzet legbelső eleme volt. A megegyező kezek és notáció mellett a töredék a Budai pszaltérium himnáriumának más jellegzetességét is mutatja: bizonyos himnuszok esetében (Stephano primo martyri, De Patre Verbum prodiens, Hostis Herodes impie) csak az első versszak kapott hangjelzést, míg Aprószentek tételénél (Salvete flores martyrum) minden versszak fölé kottát írtak. Az utóbbi himnusznál a szöveg rendhagyó volta indokolja az eljárást. Egyes strófák ugyanis számfeletti szótagú sorokat tartalmaznak, és azoknál az egyértelmű dallamalkalmazást nagyban segítette a kottás közlés. Az anyakódexben fennmaradt himnárium is ugyanilyen szerkesztésű. Mindebből kitűnik, hogy a Budai pszaltériumot – bár igényes megjelenése alapján akár reprezentációs célokat is szolgálhatott – gyakorlati használatra szánták.
A himnuszok dallamválasztása a későbbi esztergomi gyakorlatban is változatlan maradt, vö. Oláh Miklós pszaltériumával (München, Bayerische Staatsbibliothek, Res/2 Liturg. 380, fol. 110v–112r, 125v; kiadva: Psalterium Strigoniense Venetiis 1523 (Psalterium Nicolai Olahi), közr. Gábriel Szoliva, Musicalia Danubiana 25, Bavarica et Hungarica 2. Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2015).
A halotti matutínum részletét (lekciókat és responzóriumokat) tartalmazó II-es fólió hiánytalan. Miként Szendrei részletesen publikálta, szöveganyaga pontosan kiegészíti az anyakódex egykori 129. (ma 36.) fóliójának verzóján megszakadó szöveget; és hasonlóképpen a töredék verzóját hiánytalanul folytatja az anyakódex egykori 131. (ma 37.) fóliójának rectója.
Szoliva Gábriel