A fóliónyi töredéket két kötésmegerősítő csíkból sikerült összeállítani, miután Polydorus Vergilius De rerum inventoribus című, 1532-ben Bázelben kinyomtatott művének egy példányából a restaurátorok kiáztatták. A fólió a kettévágás okozta sérülés mellett hiányokat is mutat, a fotókon látható bevágásokat az egykori könyvkötő ejtette.
A töredéket egykor magába foglaló kötet antifonálénak tekinthető, hiszen zsolozsmához tartozó énekanyagot tartalmaz: a matutínumot kezdő invitatórium-antifónák sorozatát közli Ötvenedvasárnaptól Virágvasárnapig. Szokatlan ugyanakkor, hogy a zsolozsma további részei (responzóriumok, zsoltárantifónák, bővebb rubrikák) hiányoznak a kéziratból. Ez egy magánhasználatra készült énekeskönyvre utalhat, amelybe csak a használói által énekelt dallamokat kottázták le. Ennek megfelelően az egykori kézirat egy vegyes tartalmú énekeskönyv, ún. kantuále is lehetett.
A magánhasználatra vonatkozó feltételezést megerősíti, hogy a betű- és kottaírás egyszerű, nem kalligrafikus, épp csak a legszükségesebb elemeket tartalmazza. Rubrumok emelik ki az antifónák kezdő szavait, a dallamok második részének kezdetét, valamint a Venite-zsoltár (Ps. 94) dallamkijelöléseit. A vasárnapok megnevezése ugyancsak rubrikálva olvasható az egyes dallamok előtt. A kéziratot emellett gondosan elővonalazták, a rektó jobb és a verzó bal oldalán jól láthatók az egykor több fóliót átérő lyukasztások, amelyekkel a kottasorok egységes elhelyezését biztosították a kéziratban. A fólió átellenes szélén jól kivehetők a fűzőzsinórok számára vágott mélyebb lyukak; a fennmaradt fólió párját (amellyel egy bifóliót alkotott a kéziratban) valószínűleg a könyvkötő vágta le a töredékről.
Az egykori kézirat datálása nem könnyű, alacsony díszítettsége sem tesz lehetővé művészettörténeti összehasonlítást. A betűírás alapján a 14. századra, vagy legkésőbb a 15. század elejére tehető.
A kottaírás kvadrát típusú, amelyet leginkább (bár nem kizárólagosan) a ferences és domonkos közösségek használtak a középkori Európában. Az invitatórium-antifónák sorrendje és beosztása egyértelműen a ferences szokásokkal egyezik, tehát a kézirat hajdanában ferences testvérek énekes szolgálatát segítette. Figyelemre méltó, hogy az ötvenedvasárnapi (Quoniam Deus) és a nagyböjt harmadik vasárnapjára szánt (Venite adoremus) antifónát épp csak elkezdte a lejegyző. Nyilván jól tudta a dallamot az év más szakából, ezért csak emlékeztetnie kellett rá magát, hogy a nevezett vasárnapokon és azok hetében milyen antifónát énekeljen. Ez ismét a ferences szokásokkal vág egybe, ugyanis mindkét szóban forgó dallam az évközi idő vasárnapjain tetszés szerint választható hét ferences invitatórium-antifóna egyike, és a böjti időnél más rendi antifonálék is jobbára csak utalnak rájuk. (Vö. egy 13–14. századi ferences antifonáléval: Freiburg, Franziskanerkloster, Ms. 2, fol. 47r–v, 66r, 78r; digitálisan: https://www.e-codices.unifr.ch/en/fcc/0002/) A lejegyzett dallamok is a ferences szokásokkal egyeznek meg; az egészen csekély eltérések a helyi közösség szokását jelzik csupán. Talán ugyancsak helyi indokok miatt maradt ki a lejegyzésekből Feketevasárnap (nagyböjt 5. vasárnapja) invitatórium-antifónája.
A hordozókönyv kötése Rozsondai Marianne szakvéleménye szerint nem magyarországi, hanem német svájci eredetű, és közel egykorú a nyomtatvánnyal. Ebből következik, hogy a kötéshez felhasznált középkori pergamenlap is vélhetően egy külföldi ferences közösségben készült.
Szoliva Gábriel