A kutatásunk idején (2021. július 14-én) lefejtetlen, borítóként szolgáló töredék egy kora 15. századi hangjelzett breviáriumból származik. Liturgikus tartalma a gregorián ének európai alapkészletébe tartozik: a töredékesen fönnmaradt responzórium és verzusa az évközi (nyári-őszi) idő szeptemberi, Jób könyvéhez rendelt responzóriumsorozatának része. Bár e sorozat összetétele, tételválogatása, az egyes tételek szerkesztésmódja, csoportosítása jellemző lehet adott hagyományra, a ciklus egyetlen darabjának töredéke mitsem árul el e háttérről. Annál informatívabb a fragmentum kottaírása: a pes-formák jellegzetes „zászlós” fejének kialakítása, az emelkedő szekundlépések kottaképe – a punctumok alsó összekötése – a nagyobb neumacsoportokon belül sziléziai (lengyel) hatásról árulkodik. Úgy látjuk, hogy a szegedi töredék kottaírása pontosan megfelel a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár JN jelzetű hordozókönyvén fennmaradt (rendszerünkben F 877 számmal jelölt) töredék notációjának. A két töredék hangjegyíráson alapuló megfeleltetését támasztja alá koruk és műfajuk azonossága: mindkét fragmentum egy 15. század eleji hangjelzett breviárium torzója. A betűírás hasonlósága, az iniciálék azonos megformálása, végül két fontos kodikológiai paraméter – az oszlopszélesség és a kottaszisztéma-magasság – egyezése ugyancsak amellett szól, hogy a pécsi és a szegedi töredék ugyanazon anyakódexből származik. Ha ezen ismeretek birtokában immár egyazon forrás dokumentumaiként tekintünk a két töredékre, az anyakódex eredetének meghatározásában a pécsi töredék tartalmát is figyelembe vehetjük. Ezen a nemzetközi viszonylatban is rendkívül ritka Sophia-história maradt fönn, amelyet eddigi tudásunk szerint a középkori magyarországi liturgikus források közül csupán három szepességi breviárium tartalmaz (Breviarium, Alba Iulia Biblioteca Batthyaneum, R. I. 110; Diurnale, Alba Iulia Biblioteca Batthyaneum, R. II. 125; Breviarium ex Bártfa / Bardejov, Magyar Nemzeti Múzeum 63.74.I.C., egyik sem kottás). Zsófia és leányainak (Fides, Spes, Charitas) legendáját az 1524 és 1527 között készült legnagyobb középkori magyar nyelvű legendagyűjtemény, az Érdy-kódex is tartalmazza (p. 300–306), lásd az ELTE Sermones kutatócsoport kritikai kiadását. A Zsófia-kultusz a szakrális néphagyományban gyökerezik: a művészettörténeti és néprajzi adatok szerint a mai Szlovákia és Lengyelország területén virágzott (vö. Bálint Sándor, Ünnepi kalendárium II. Budapest, Szent István Társulat, 1977, 143-145, online: http://mek.oszk.hu/04600/04657/html/unnepikii0025/unnepikii0025.html). A notáció és a liturgikus tartalom alapján valószínűsíthető, hogy a két töredék anyakódexe is e térség valamely egyháza számára készült.
Czagány Zsuzsa