A 12. századi neumás breviárium-töredék lapjaival eredetileg Temesvári Pelbárt Pomeriumának a szentek ünnepeire készült szermóit tartalmazó kötete egy példányát erősítették meg. A könyv Heinrich Gran nyomdász és Johann Rynmann kiadó közös munkájának eredményeként Hagenauban jelent meg 1501-ben.
A kódexlapokat a disznóbőrrel bevont elülső és hátsó fatábla belső oldalára ragasztották, a kötés megerősítéseként. A ragasztás miatt mindkét pergamenlapnak korábban csak az egyik oldala volt hozzáférhető. 2021-ben a lapokat kifejtették a kötéstáblákból, így mindkét oldaluk tanulmányozhatóvá vált.
Az anyakódexben a lapok nem követték egymást közvetlenül. Az elülső tábla töredéke a Gyertyaszentelő-napi zsolozsma matutínumának második felét (a második nokturnus két responzóriumát és a teljes harmadik nokturnust) és majdnem teljes laudesét őrizte meg, a hátsó táblából kifejtett fragmentumon pedig az Annuntiatio-napi zsolozsma, valamint a húsvéti idő kommúnéja maradt fönn. A március 25-i Mária-offícium énektételei a matutínum utolsó responzóriumától egészen a második vesperás Magnificat-antifónájáig sorjáznak egymás után, túlnyomórészt pusztán szövegkezdetükkel jelölve. Ebből arra következtethetünk, hogy teljes kottás lejegyzésükre már korábban, feltehetőleg az ünnep első vesperásában – illetve még korábban, a proprium de tempore ádventi időszakában – sor került. Az első két kishórában még egyszer megismétlődnek a vesperás, illetve laudes antifónái (Missus est, Ave Maria), a szexta és nóna azonban új, teljes szöveggel kiírt és kottával ellátott tételt kap. E két antifóna (Vidi portam, Portam quam vidisti) a többinél jóval szűkebb forráskörben, a német nyelvterület különböző térségeiben elszórtan (Würzburg, Quelinburg, St. Gallen) dokumentálható (vö. cantusindex: http://cantusindex.org/id/005405, http://cantusindex.org/id/004315).
A hátsó kötéstábla fragmentumának nagyobb részét a húsvéti idő kommúnéjának 10 nokturnális responzóriuma és hosszú, 22 antifónából álló laudes-ciklusa foglalja el. Bár a commune sanctorum tempore paschali liturgikus-zenei anyagára általában jellemző a tömbösített elrendezés, ilyen bőséges tételválasztékkal mégsem találkozunk gyakran a forrásokban. A zsolozsma elején álló De sanctis in pasce és az antifónasorozatot bevezető matutina laus fölirat mellett csupán egy, azonos szövegű rubrika tagolja a tételsort a 10. antifóna után. A rubrikák semmiféle utasítást nem tartalmaznak arra vonatkozóan, a sorozat egyes tömbjei mely szenttípus zsolozsmájába illeszkednek. Az európai források összehasonlító vizsgálata is arra mutat, hogy a tételsorok gyakran keveredtek egymással, azaz a húsvéti idő vértanú- és hitvalló-ünnepeihez tartozó antifónasorozatok közt nem húzódtak szigorú határok, s egyes darabok több ciklushoz is tartozhattak. A fragmentum 22 laudes-antifónája túlnyomórészt Európa-szerte általános tételekből áll, amelyeket a források különbözőképpen csoportosítanak-rendeznek, osztanak szét a húsvéti időbe eső, saját anyaggal nem rendelkező szentek offíciumaiban. Kivételt csupán két antifóna jelent: a Vos estis qui permansistis mecum és az Ego sum in medio vestri mindössze néhány itáliai és francia forrásból, valamint a 11. századi quedlinburgi antifonáléból dokumentálható (vö. http://cantusindex.org/id/005499; http://cantusindex.org/id/201512).
A húsvéti kommúne éneksorozata után, a fólió alján Szent György zsolozsmája kezdődik el (In Natalis sancti Georgii) a Beatus vir kapitulum incipitjétel, melyet egy teljes kikottázott antifóna és egy oráció követ. E szerény készlet alapján ugyan nem zárhatjuk ki, hogy a kódex György ünnepét teljes saját, a következő oldalakon folytatódó officiummal tüntette ki, valószínűbb azonban, hogy csupán ezt az egyetlen antifónát illesztette az egyébként a vértanúk közös anyagából kölcsönzött tételsorba. Akár kommúnis, akár saját készletből épült föl az egykori zsolozsma, a Sanctus vir Georgius martyr antifóna mindenképpen figyelemre méltó. Lejegyzésével a középkori forrásokban rendkívül ritkán találkozunk. Magyarországon ismeretlen volt, a töredékünkkel csaknem egykorú Codex Albensis György-offíciumában sem akadunk a nyomára (Codex Albensis, Graz, Universitätsbibliothek Ms. 211, f. 93r-94r). A nemzetközi gregorián adatbázisok egyetlen forrását ismerik: a bécsi ÖNB 1890 jelzetű, 1200 körül készült neumás breviáriumát, amely az antifónát egy teljes saját György-zsolozsmába ágyazva, a príma tételeként tartalmazza (a forrás a https://manuscripta.at/ oldaláról közvetlenül elérhető: https://digital.onb.ac.at/RepViewer/viewer.faces?doc=DTL_2976033&order=1&view=SINGLE). A breviárium pontos provenienciája ismeretlen, feltehetően a délnémet-osztrák térség valamelyik bencés kolostorában készült. A kutatás korábban az augsburgi St. Ulrik és Afra apátsághoz kötötte, Robert Klugseder újabban a mondseei apátságot tartja a kódex származási helyének (Quellen zur mittelalterlichen Musik- und Liturgiegeschichte des Klosters Mondsee.” Codices manuscripti 91, Ergänzungen zu Supplement 7 (2013): 45–56).A neumák aprólékos összehasonlítása alapján úgy véljük, a töredékünkön fennmaradt dallam azonos a délnémet breviárium antifónadallamával.
Czagány Zsuzsa