A töredéken 15. századi magyar hagyományőrző notáció, annak nagy valószínűséggel pálos rendi változata maradt fönn. A neumakészlet hiányos, így nincs climacus, amely perdöntő lehetne az eredet-kérdésben. Pálos származásra utalnak (1) a gótikus tollkezelés dacára gondosan egyben tartott, a toll felemelése nélkül írt neumaszerezetek (pes, clivis, torculus), (2) az önálló hangjegyek és a neumákban-összetételekben látható punctumok méretbeli különbségei – ezt, ti. kettő vastagabbra és vékonyabbra vágott toll használatát más pálos forrásban (pl. Czeştochowai kantuále, lásd Gilányi Gabriella, „A Czestochowai kantuále kottaírásai”, https://doi.org/10.23714/rzt.fragmenta.publ.1004) is ki lehet mutatni. Töredékünkön különösen éles a kontraszt a kétféle tollvastagsággal lejegyzett kottaelemek, azaz az önálló hangok és a neumák kivitelezése között. A clivis és a torculus a régi esztergomi formára emlékeztet, a notátor a hangelemeket mozgásfolyamatban, vonalakkal ábrázolja, nem pedig önálló hangok egységeként. Összehasonlító vizsgálatunk nemrég arra is rámutatott, hogy a rombikus hangfejek és hagyományos neumák közötti különbség által meghatározott kottakép főként a peremvidékek pálos írásmódját jellemezte a 15–16. században. Ennek alátámasztására a Felvidékről, Erdélyből, Zágrábból sorolhatunk forráspéldákat (lásd Gilányi Gabriella, „Preservation and Creation. Plainchant notation of the Pauline Order in 14th–18th-century Hungary”, Studia Musicologica 59 (2018/3–4): 399–417). Valószínű, hogy nem a pálos anyamonostor, Budaszentlőrinc művéről van szó, s ezt megerősíti a hordozókönyv possessora is, a horvát területen működő csáktornyai Szent Heléna-monostor: ez horvát pálos szkriptóriumra utal. Mezey László nyilvánvalóan az egykori tulajdonos alapján következtetett a töredék pálos eredetére (lásd: Bibliográfia): a zenei paleográfiai áttekintés alátámasztja ezt a véleményt.
A liturgikus tartalom elemzése is megerősíti, bár érdemben nem egészíti ki a fentieket: az Ascensio-zsolozsma itt látható részletének tételrendje egybevág az esztergomi és a pálos változattal (lásd pl. Antiphonale Paulinum, Zagreb, Metropolitanska knjižnica, MR 8). A laudes néhány antifónája után a verzón a príma, tercia és szexta tételei szerepelnek: nem csak az énekkészlet, de a dallamok is belesimulnak a központi magyar hagyományba.
Gilányi Gabriella