A töredék arányos, esztétikus kottaképével hívja fel magára a figyelmet, s emlékezetünkbe idézi a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának töredékes kéziratát (Qu 406-13), amelyet bizonyosan ugyanebből a kódexből metszhettek ki (ehhez lásd Hende Fanni, „Az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményében található töredékek”, Turul 91/2, 2018, 73). A fragmentumok kottaképében az esztergomi notáció legtisztább hagyományát folytató 15. század eleji hangjelzést azonosíthatunk, amely a tollvonások vastagítása dacára mindvégig ragaszkodik az archaikus írásirányhoz, azaz a climacus és a neumaösszetételek pontsorozatainak függőlegesen tartásához. Ez a kottakép legmeghatározóbb vonása, a tömörség és szigorú következetesség, amely az írásirányt jellemzi. A 15. század eleji magyar eredetű hangjelzésekben először a régi írásirány veszett el (lásd pl. a németújvári erdélyi antifonále töredékeit), itt viszont nem az írásirány a modernizáció terepe, sokkal inkább a neumaszerkezetek kivitelezése válik azzá. A kódex méretei miatt (rendkívül rövidek a kottasorok is) nem kellett kompromisszumot kötnie a másolónak a punctumok egymás alá rendezésének kérdésében, a hangfejek méretcsökkentése nélkül is elérhető volt a kívánt cél, így az alapneuma mindvégig egy méretű maradt, önállóan és neumaösszetételben is, a régi írásirány ellenére. Feltűnő elem a kottában, hogy a climacus dupla hangfejes indítása mellett (az írásban a kötött climacus is jelen lévő mellékjel) egyre gyakrabban fordul elő egyedül álló punctum a neuma kezdőhangjaként, különösen összetételekben, s ez az esetleges pálos orientáció felé vezető utat azonnal el is zárja. (Ti. a pálosok a 15. században is ragaszkodtak a dupla fejű climacushoz, szerkezetekben is, s csak a 16. századtól kezdve látunk ebben némi változást.) A climacus-forma mellett a neumaszerkezetek kötött hatást keltő, de már egyértelműen tagoló kialakítása is a pálos származás ellen szól, valójában kifejezetten modern szemléletű a kotta, ha azt vesszük alapul, hogy a clivis és a kötött climacus kivételével minden alapneumát és összetételt különálló elemek összeírt egységeként láttat. A sorok végén pipa alakú custosok szerepelnek, amelyek a datálást a 15. század eleje felé billentik el, de erre az időszakra utalnak az egyre szabályosabb rombikus punctumformák is. Az írás iránya mellett a scandicusnak mutathatók ki esztergomi gyökerei, a középső hang vonásként történő ábrázolása a régi ligációk érzetét kelti.
A különlegesen szép és rendezett késői esztergomi notáció a mise Pünkösd utáni időszakából az 5. és a 6. vasárnap részleteit őrizte meg. (A levéltári adat nagyszombati és húsvéti liturgikus énekeket tár az olvasó elé: miseordináriumot-és propriumot, többek között a Iam domnus optatas tropust, alleluiát, vesperás-antifónákat, húsvéti vízszentelő antifónát). A Pálos Könyvtár töredéke kevesebb, mint fél fóliónyi (1 fólió = 10 kottasor a MOL-töredéken, amely teljes levél, itt csak 4 sor olvasható), tartalmilag tehát kisebb részt rekonstruálhatunk, de az itt látható tartalom is tanulságos. A rektón a Pünkösd utáni 5. vasárnap introitusa (Vocem iucunditatis) szerepel legelőször (a Iubilate Deo verzussal), ám a sor végén a Do[minica] V felirat mellett látható a 4. vasárnap communiójának (Dum venerit Paraclitus) vége: …alleluia is. A versón kis kihagyás után a 6. vasárnap introitusa (Exaudivit de templo) kezdődik, ebből az incipit lemarad, majd az ezt követő Alleluiát tudjuk azonosítani vers hiányában is, a dallam alapján: Alleluia. Confitemini Domino. A töredék liturgikus tartalma szorosan Esztergommal tart. A dallamok pentaton fordulatokban bővelkednek, a Missale Notatum Strigoniense (http://cantus.sk/source/16685) és a Bakócz Graduale (http://hun-chant.eu/chants-mass?source=1295) változataihoz közel állnak, számos apró variációval.
Ha a dallami érvek jobban támogatnák a legszűkebb esztergomi hagyományt, ilyennek képzelnénk a 14. század végén, 15. század elején a kalligrafikus szépírásból monumentális kódexnotációvá formálódó esztergomi keverékírást, azaz az esztergomi székesegyházi szkriptórium ismeretlen (forrásokkal egyelőre nem dokumentált) átmeneti hangjelzését. Ám a dallamok maguk ezt az elképzelést nem támogatják, így a kódex keletkezési helyét feltehetően az esztergomi egyházmegyén belül, de a központtól távolabb kell keresnünk.
Gilányi Gabriella