A töredék az egykori graduále kyriále-részének a kivágatát őrizte meg. A fennmaradt Gloria-, Sanctus és Agnus-tételek egymásutánja arról tanúskodik, hogy az anyakódex teljes, négytagú, Kyrie-, Gloria-, Sanctus- és Agnus-tételekből összeállított kyriálét tartalmazott, feltehetően a kódexen belül külön egységként. A Sanctus a Benedictus-szal és az ezt követő Agnus Dei könnyen azonosíthatók: a Liber Usualis XV. számú miséjének tételeiről, a középkori forrásokban leggyakrabban In festis simplicibus / feriale / dominicale rubrikákkal előforduló ordináriumciklus torzójáról van szó. A Sanctus Peter Josef Thannabaur Sanctus-katalógusában a 223., az Agnus pedig Martin Schildbach Agnus Dei-katalógusában a 209. számon található. (Vö. Peter Josef Thannabaur, Das einstimmige Sanctus der römischen Messe in der handschriftlichen Überlieferung des 11. bis 16. Jahrhunderts, München, 1962; Martin Schildbach, Das einstimmige Agnus Dei und seine handschriftliche Überlieferung vom 10. bis zum 16. Jahrhundert. Ph.D.diss. Erlangen-Nürnberg, 1967.)
Mivel a Gloriából mindössze az „[A]men” fölötti záróhangok látszanak, csak abban lehetünk biztosak, hogy E-tónusú volt; feltételezhetjük, hogy a Bosse által a középkori források alapján összeállított Gloria-dallamkatalógus 43. tétele volt, amely megfelelne a Kyriale Vaticanum XV. miséje Gloriájának. (vö. Detlev Bosse, Untersuchung einstimmiger mittelalterlicher Melodien zum „Gloria in excelsis Deo”, Regensburg, 1955.) A Kyrie-Gloria és Sanctus-Agnus-dallampárosítások, valamint a teljes négytételes ordináriumciklusok kialakításának középkori közép-európai gyakorlatáról lásd Kiss Gábor, Ordinariums-Gesänge in Mitteleuropa. Repertoire-Übersicht und Melodienkatalog. Monumenta Monodica Medii Aevi Subsidia Band VI, Bärenreiter: Kassel, Basel etc., 2009.
A hordozókönyv a 16. századi német humanista reformpüspök, jogtudós és teológus Friedrich Nausea 1550-ben Baselben kiadott Leveleskönyvét tartalmazza. Mossóczy Zakariás könyvtárába tartozott, amint arról a címlapon a későbbi nyitrai püspök saját kezű, 1568. május 14-én tett bejegyzése tanúskodik. Ebből kiderül, hogy a könyv megvásárlásának évében Mossóczy Protonotarius Apostolicus, Comes Palatinus, Iudex Ordinarius, archidiaconus cathedralis ecclesie et Threnchiniensis, Vicarius Generalis in spiritualibus, Auditor causarum et Canonicus Cathedralis Ecclesiae Nittriensis volt.
A következő, a címlap tetején olvasható bejegyzés – Ex dono Generosi Domini Joannis Kecskés 5. Aug. 1639 – szerint a könyv 1639. augusztus 5-én Kecskés János adományaként egy meg nem nevezett személy, vagy intézmény birtokába került. Köztudott, hogy Mossóczy 1587. július 7-én kelt végrendeletében rokonára, Kecskés Andrásra hagyta gazdag, közel 1000 könyvet és kéziratot magába foglaló könyvtárát. Kecskés András 1604-ben bekövetkezett halála után a gyűjtemény fiára, Jánosra szállt. Kecskés János, a Magyar Kamara tisztviselője még életében, 1639-ben döntött arról, hogy könyvtárát a pozsonyi jezsuita kollégiumra hagyja. Feltehetően erről az adományozásról tanúskodik a hordozókönyv Ex dono… bejegyzése is, annak ellenére, hogy a megszokott formulának csak az első fele szerepel benne, azaz a donátor és a donáció időpontjának megnevezését nem követi a pozsonyi jezsuita kollégiumot mint befogadót és katalógusba vevőt megnevező, más kötetekben megszokott „…Collegii Posoniensis Societatis Jesu catalogo inscriptus” megerősítés. Hogy ennek ellenére a kötet talán mégis a pozsonyi jezsuitákhoz került, igazolni látszik az is, hogy a kollégium fennmaradt 17. századi katalógusainak egyikében, a feltehetően 1655 és 1663 között összeállított jegyzékben megtaláljuk Nausea Leveleskönyvét a kötésre utaló „in scripta” (azaz „in scripta membrana”) megjegyzéssel. (Vö. Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. I. Kassa, Pozsony, Sárospatak, Túróc, Ungvár. Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 17/1, szerk. Keserű Bálint. S.a.r. Farkas Gábor, Monok István, Pozsár Annamária, Varga András. Szeged, 1990. 181. old.) Ami azt jelenti, hogy a 17. század második felében a pozsonyi kollégium Nausea-kötete beírt pergamenlapba, kódextöredékbe volt kötve.
A címlap alsó részén Mossóczy Helius Eobanus Hessus (1488-1540) német protestáns humanista költő zsoltársorait jegyezte be:
Audit enim votisque favet pius ille rogantis
Nec sinit auditas non valuisse preces
A hátsó ragasztott előzéken a következő bejegyzés maradt fönn:
Reverendissime Praesul Domine Gratiosissime debita nostra observationis et cultus reverentia perhabita devotam nostram erga Deum praecationem tibi praeferimus
F.D.A. A Suffragiis Reverendissimi Domini Archiepiscopi Strigoniensis Anno 1572.
Reponam ultro officium, si qua sub serviendi praebeatur occasio.
Czagány Zsuzsa