Hauser Imre – később plébános, az első világháború alatt az orosz és olasz fronton tábori lelkész – 1910. április 10-én, még pécsi teológus-hallgató korában átírta a töredéken fönnmaradt szöveg egy részét. Az átírást tartalmazó papírt ragasztócsíkkal erősítették a könyv belsejéhez. A kötet elejéhez 4 dupla papírlapot kötöttek, első oldala ragasztott előzékként szolgál. Ezen szerepel két, dátummal és névvel ellátott bejegyzés/láttamozás (Wajdits, Szabó Árpád, 1899. március 30.), alatta: Elogia Heroica, Adnumerantur libris Ioannis Kovats Pestino-Apostagiensis (…) A két névbejegyzés egyike feltehetően Wajdits Gyulától származik, aki 1877-től 1902-ig volt a pécsi szeminárium spirituálisa (vö. http://lexikon.katolikus.hu/W/Wajdits.html). A 3-8. oldalon részletek Skaricza Máténak Szegedi Kis Istvánról írt biográfiájából (Tantum ex universo Stephani Szegediny Curriculo).
A töredék Szent Zsófia offíciumának részletét tartalmazza: a matutínum két antifónáját és egy olvasmányát. Az antifónák tónusbeosztása és dallamkészlete, valamint az első antifónához tartozó zsoltár (Quare fremuerunt) alapján egyértelmű, hogy késő középkori, tónusrendbe szerkesztett históriáról, ezen belül pedig az első nokturnus második és harmadik antifónájáról van szó. A Zsófia és három lánya (Fides, Spes Charitas) fiktív alakja és vértanúsága köré épült kultusz a késő középkori Magyarországon esősorban a szakrális néphagyományban vert gyökeret. A hivatalos liturgikus könyvek csak elvétve emlékeznek meg a szent május 15-iki ünnepéről, és még kevesebb azon források száma, amelyek saját zsolozsmával tüntetik ki azt. A Sancta praeconia recolentes história, amelynek torzóját töredékünk is őrzi, tudomásunk szerint mindössze három 15. századi felvidéki breviáriumban maradt fönn: Breviarium, Alba Iulia Biblioteca Batthyaneum, R. I. 110; Diurnale, Alba Iulia Biblioteca Batthyaneum, R. II. 125; Breviarium ex Bártfa / Bardejov, Magyar Nemzeti Múzeum 63.74.I.C. (vö. Andrea Kovács ed., Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae V/B Esztergom / Strigonium (Sanctorale. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 2006, 210-211, 286-287). Mind a liturgikus tartalom, mind a kottaírás alapján úgy véljük, a fragmentum anyakódexe a középkori Magyarország északi peremvidékén lehetett használatban. Zenetörténeti szempontból különösen értékes, hiszen mind ez ideig a Zsófia-história egyetlen kottás forrása.
Czagány Zsuzsa