Az F 328a és F 328b fragmentumok (fedéltöredékek) szorosan összefüggő töredékcsoportot alkotnak az Egyetemi Könyvtár anyagában. A két hordozókönyvről lefejtett összesen négy töredék mindegyike a 13. század második felében készült, hajdan kétkötetes Breviarium notatum Strigoniense (a továbbiakban BNS) szanktorális anyagának egy-egy részletét tartalmazza. A kódex temporális ünnepeket közlő első kötete jól ismert, a prágai Strahovská knihovna gyűjteményében DE I 7 jelzet alatt őrzik (fakszimile kiadása: Breviarium notatum Strigoniense, ed. Janka Szendrei, Musicalia Danubiana 17, Budapest, MTA Zenetudományi Intézete, 1998; digitálisan: http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?direct=record&pid=AIPDIG-KKPS__DE_I_7______05X6099-cs).
Szendrei Janka katalógusában F 328 szám alatt csupán a második (rendszerünkben F 328b) fragmentum szerepelt. Mivel azonban a két töredékegység szorosan összetartozik, a- és b-betűjellel kiegészítve ugyanahhoz a számhoz rendeltük mindkettőt.
A breviarium notatum általában nem volt gyakorlati használatú könyv a középkorban, az elnevezés inkább egy tezaurusz-jellegű kéziratot jelöl, amely a zsolozsmához tartozó szövegeket és dallamokat egyesítette. Az ilyen típusú kódexeket elsősorban arra szánták, hogy belőlük másolják tovább az antifonálékat, a szöveges breviáriumokat, a zsolozsmában használt lekcionáriumokat stb.
A töredékek hordozókönyvei eredetileg a zágrábi káptalan könyvtárának tulajdonában voltak, ott került rájuk a kódexkötés a 17. század végén. Talán egy zágrábi illetőségű és Nagyszombatban tanuló egyetemi polgár hagyta őket a Pázmány-féle egyetem Nagyszombatban működő könyvtárára, és annak köteteivel kerülhettek a 18. században Budára. (Ld. Szoliva Gábriel OFM: „Secunda pars breviarii. A 13. századi esztergomi breviárium kottás szanktoráléjának rekonstrukciója felé”, Magyar Könyvszemle 135 (2019/3): 305–328). Az Egyetemi Könyvtár más kódextöredékeket is őriz, amelyek egykor a zágrábi káptalani könyvtár könyveit borították, ld. Mezey 1983, U. fr. l. m. 23–27.
A fol. 1 Szent Ágnes szűz zsolozsmájának anyagából közöl részleteket. Hangjelzés is található rajta, a BNS főnotátorától: gördülékeny vonalakkal, egy mozdulattal rajzolt, érett 13. századi esztergomi neumák.
A fol. 2 Szent Pál apostol megtérésének január 25-i ünnepéről (Conversio Pauli) néhány olvasmányrészletet tartalmaz, az énekes anyagot viszont az apostol június 30-i ünnepéről (Commemoratio Pauli) utalja ide. Pálforduló később az esztergomi rítusban saját énekanyagot kapott, e korai töredék tehát még annak bevezetése előtti archaikus állapotot őrzi. E másodlagos szerepben valószínűleg elmaradtak a zsoltárantifónákhoz társított verzusok, amelyek a kommemorációnak különös karaktert adtak.
Szoliva Gábriel