A 16. századi hordozókönyv fatáblás reneszánsz kötésére utólagos védőborításként került fel egy karkönyv méretű, kórusállványra helyezhető pergamen antifonále teljes fóliója. A töredék látható oldala a karácsony előtti utolsó hét (dec. 17–23.) jellegzetes Magnificat-antifónáit, az ún. Ó-antifónákat közli. A töredéket jelenleg fel lehet emelni az előtábláról, így megállapítható, hogy a ragasztott oldalon folytatódnak az Ó-antifónák, tehát a külső oldal rektó.
Az Ó-antifónák rendszere némi változatosságot mutat az egyes középkori hagyományokban; amennyiben a források hétnél többet közölnek, éneklésüket már december 17. előtt el kellett kezdeni. A kánoni hórák Ó-antifónái mellett ugyanakkor a jellegzetes szövegi és zenei formát követő kommemorációs tételeket is megadhattak a források, amelyek használata további pontosítást igényelt. (Figyelembe kellett venni például, hogy az adott évben milyen dátumra esett ádvent negyedik vasárnapja, illetve hogy Tamás apostol ünnepe, dec. 21. vasárnap következett-e.)
A töredék kottaírása pálos eredetet valószínűsít. Az esztergomi notáció kései pálos szkriptóriumokra jellemző fajtája azonosítható ugyanis rajta, amelyben a climacus önállóan és összetételben egyaránt és minden esetben kettőzött punctummal indul. Másfelől a rendi műhelyekre ugyancsak jellemző „két toll”-elvet is követi a kottakép: eszerint a punctumokat – a kellő vizuális hangsúly elérése érdekében – vastagabbra vágott tollal írták, mint a többi neumát. Ha ugyanazt a vastag tollat használták volna a többi neumához és összetételhez is, az alkalmazott vonaltávolság mellett egyes részletek összemosódtak volna. Emiatt az utóbbi esetekben egy másik, vékonyabbra vágott tollal dolgoztak. Számos pálos kéziratban megfigyelhető, hogy a kétféle tollat külön munkafolyamatban használták. Az összetételek és a punctumok színe ilyenkor elüt egymástól, hiszen a tollakból egyenletesen fogyó tinta egyre halványabb nyomot hagyott pergamenen, és a vonalrendszerben egymás mellé kerülő hangjegyek az írásfolyamat más-más pontján készültek. (Lásd még a „két toll”-elvet jól illusztráló F 796 számú töredék leírását!)
A töredék pálos eredetét megerősíti, hogy a hordozókönyv legkorábbinak látszó, 1621-ből származó posszesszor-bejegyzése a Zágráb melletti (a mai Medvednica hegység alatti) Remete akkortájt pálosok által használt kolostorát említi. A feleslegessé vált antifonále lapja könnyen válhatott helyben könyvborítóvá.
A töredéken olvasható zenei részleteket érdemes mindezek fényében összevetni a Metropolitanska knjižnica Zagrebačke nadbiskupije MR 8 jelzet alatt őrzött, ugyancsak Remetéről származó 15–16. századi pálos antifonáléjának anyagával. Az MR 8 pontosan a töredéken látható sorrendben közli az Ó-antifónákat, és dallamaik csaknem minden esetben hangról-hangra megegyeznek. A töredék pálos eredetéhez tehát nem férhet kétség.
Szoliva Gábriel OFM