A töredék története a 15–16. század fordulóján kezdődik Budán. Ekkortájt a királyi kancellária szkriptóriumában egy díszes zsoltároskönyvet (pszaltériumot) készítettek egy ma ismeretlen ferences közösség számára. Az egyes liturgikus napokat kezdő iniciálékat a műhely illuminátorai gazdagon, királyi szolgálatban álló mesterekhez illően díszítették, és ezzel jól azonosítható „kézjegyet” helyeztek el a kéziratban. (A műhely további fennmaradt munkáiról ld. Mikó Árpád, „Fáncsi Imre armálisa (1511) és két Budán illuminált, kottás díszkódex”, Ars Hungarica 39/2 (2013): 163–173.) A zsoltároskönyv rendeltetésszerű használatáról történeti adattal nem rendelkezünk.
A késő középkori ferences díszkódex legkésőbb a 18. század elejére Zágrábba került, ahol – Dumbovich György őrkanonok felügyelete mellett – valamikor 1733 és 1743 között a helyi egyházmegyei rítusnak megfelelően átalakították: a zágrábi szokásrendben nem szereplő ferences antifónákat újonnan előállított pergamenlapokkal leragasztották, és középkori könyvírást imitálva kvadrát notációval bejegyezték a zágrábi hagyományban énekelt részeket. A ferences pszaltérium egyes szakaszait, például vasárnap matutínumának (Ps 1–20), laudesének és kishóráinak (Ps 118) anyagát, valamint a vesperások egész heti anyagát (Ps 109–147) a jelentősebb rítusbeli eltérés miatt teljes egészében újonnan másolt lapokkal váltották fel. Az így létrehozott „kétrétegű” karkönyvet – amelyben tehát 15–16. századi és 18. századi szakaszok rendre váltják egymást – a székesegyházi kórus használatára bocsátották. Jelenleg e 18. századi állapotában őrzi a pszaltériumot MR 2 jelzet alatt a zágrábi Metropolitanska knjižnica Zagrebačke nadbiskupije. (A könyvtörténet további részleteit ld. Szoliva Gábriel OFM, „»…secundum modum Ecclesiae Zagrabiensis«. Egy középkori pszaltérium metamorfózisa”, in MONOKgraphia. Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára, szerk. Nyerges Judit, Verók Attila, Zvara Edina. Budapest: Kossuth Kiadó, 2016, 673–679.)
A hajdani ferences pszaltériumból kiemelt vesperás-lapokat (Ps 109–147) a zágrábi szkriptórium munkatársai nem dobták el, hanem vélhetően további hasznosításig félretették. Mivel Zágrábban a 18. század végéig szokásban volt beírt pergamenbe kötni egyes, komolyabb használatnak kitett könyveket, a nyersanyagnak alkalmas lapok megőrzése ésszerű döntés lehetett. Így kerülhetett egy idő után a jelen töredék – az egykori ferences kódex vesperás-lapjainak egyike – Alessandro Calamato prédikációs segédkönyvének (Quadragesimale seu Discursus selecti in Sacra Evangelia per Quadragesimam occurrentia) tábláira. Nem ismerjük az 1650-ben nyomtatott hordozókönyv bekötésének idejét és helyszínét, mindenesetre a fentiek alapján az eredeti pszaltérium 1733–1743 között történt átalakítása utánra tehető, és legnagyobb valószínűséggel Zágrábban történt.
A töredék látható oldalán az évközi hétfői vesperás első antifónája (Inclinavit Dominus) és második zsoltárának (Ps 115 Credidi propter quod locutus sum) első fele olvasható. A kottaírás a ferences szokásoknak megfelelően kvadrát típusú. A hordozókönyv háttáblájának behajtásán jól látható, hogy a kötéshez használt pergamenlap az egykori ferences kódex 155. fóliója volt. (A vesperások zsoltárai és antifónái az anyakódex ismert korpuszából következtetve eredetileg a 150. és 175. fóliók között sorakozhattak.) Mivel a foliálást a verzó oldalakra írták a középkori ferences pszaltériumban, a jelen töredék látható oldala is verzó volt egykor.
Az utólagosan kötéshez felhasznált vesperás-lapok közül még kettőről van tudomásunk:
- A zágrábi ferencesek A-I-101 jelzetű kötetén a vasárnapi vesperás részlete látható. Leírását ld. ott (F 1101).
- Az Arhiv Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti egyik pergamentöredéke (Ormar V a, Latinski fragmenti kodeksa, nr. 40) a 170. fólió, a pénteki vesperás végét és a szombati elejét tartalmazza. E töredék ugyancsak egy könyvtábláról került le, egykori hordozója ma ismeretlen.
Szoliva Gábriel OFM