A töredéket hordozó könyv a kézdiszászfalvi plébánia könyvtárának régikönyves anyagában bukkant föl 2024 elején. A kézdiszászfalvi könyvek 2021 nyarán kerültek be a Gyulafehérvári Főegyházmegye levéltárosa, Bernád Rita Magdolna felügyeletével kialakított Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltárba és Gyűjtőkönyvtárba.
A töredék digitális másolatát Bernád Rita bocsátotta rendelkezésünkre 2024. február 16-án.
A kottaírása alapján egyértelműen cseh anyakódexből származó fragmentumon egyetlen énektétel maradt fönn: a Quoniam iniquitatem meam responzórium-verzus. Pusztán a szövege alapján a verzus két responzóriumhoz is tartozhatna: a Peccata mea Domine kezdetűhöz, amely a Vízkereszt utáni évközi vasárnapok nokturnusaiban kapott helyet, rendszerint a Domine ne in ira-responzóriumsorozat utolsó darabjaként az első évközi vasárnapi matutínum végén (vö. https://cantusindex.org/id/007370), vagy az ugyanebben a sorozatban túlnyomórészt számfölöttiként megjelenő, s ezért, bár a vasárnapi ciklusban lejegyzett, valójában azonban az azt követő köznapokra szánt Abscondi tamquam aurum responzórium verzusaként (https://cantusindex.org/id/006011). A kérdést a verzus dallama döntheti el: a Peccata mea responzórium első tónusú, ezért verzusa is az első tónus típusdallamát szövegezi meg (vö. László Dobszay – Janka Szendrei, Responsories I–II, Balassi Kiadó, Budapest 2013, I/1092). Az Abscondi ezzel szemben hatodik tónusú, s így a hozzá tartozó verzus is e tónus típusdallamán hangzik el (Responsories, II/6011). A töredékünkön olvasható Quoniam iniquitatem verzus egyértelműen 6. tónusú, ezért biztosra vehetjük, hogy az Abscondi tamquam aurum responzóriumhoz kapcsolódott, amely az anyakódexben a Vízkereszt utáni tempus per annum hétköznapokra szánt responzóriumai között foglalt helyet. A látszólag biztos liturgikus meghatározásnak azonban ellentmond az anyakódex nyilvánvalóan cseh eredete. A középkori cseh liturgikus gyakorlat ugyanis, amint ez a rendelkezésre álló cseh zsolozsmaforrásokban tükröződik, az Abscondi tamquam aurum responzóriumot a Quoniam iniquitatem verzussal kiemelte az évközi idő tételei közül, és a hamvazószerdai matutínumhoz rendelte (vö. Czagány Zsuzsa, Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae III/A Praha / Temporale, Zenetudományi Intézet, Budapest, 1996, 43, 92). Mivel töredékünk bizonyosan cseh antifonáléból származik, feltételezhetjük, hogy a fönnmaradt tétel abban is a hamvazószerdai offícium immár sajátnak tekintett responzóriumai közé illeszkedett.
Czagány Zsuzsa