Az ismeretlen hordozóról lefejtett papírlapok feltehetően egy zsolozsmakódex (antifonále) végéről, függelékes részéből származnak. Jellemzően ide szokták ugyanis följegyezni azokat az énektételeket és szövegeket, amelyeket a töredék is megőrzött: a vesperásokat záró Benedicamus Domino-dallamokat és a megemlékezést szolgáló szuffrágiumokat. E függelékes tételeket gyakran hosszú idővel a törzskézirat lejegyzése után, mintegy a kódex használata közben és annak bizonyságaként vetették a még rendelkezésre álló üres lapokra (lásd pl. a „Knauz-3” pozsonyi antifonálét, amelynek utolsó lapjai ugyancsak ilyen típusú „toldalék” anyagot tartalmaznak: Štátny archív v Bratislave EC Lad.3, f. 219v–220r: http://cantus.sk/image/15298, http://cantus.sk/image/15299). Elképzelhető ezért, hogy a feltehetően a 16. századból származó töredékünk is eredetileg egy korábbi antifonáléhoz tartozott. A fragmentum 17, különböző ünnepekhez rendelt Benedicamus-dallamot tartott fönn, melyek a szokott módon, az ünnepek rangjának megfelelően zeneileg is különböznek egymástól. A köznapi Benedicamusok jóval egyszerűbb recitatív dallamformulákat használnak, mint a húsvéti idő, az ádventi vasárnapok vagy Úrnapja zeneileg kidolgozottabb, sőt, utóbbi esetében trópussal ellátott darabjai. A Benedicamusok után, a töredék 2. fóliójának versóján egy teljes és egy csonka rend szuffrágium maradt fönn. A zsoltár nélkül énekelt antifónából, verzikulusból és könyörgésből álló megemlékezéssel a jó időért (pro serenitate) és a békéért (pro pace) imádkoztak. A pro serenitate szuffrágium antifónája (Conditor alme siderum) eddigi tudásunk szerint csak magyarországi forrásokban maradt fönn, jelenléte így egyértelműen jelzi a töredék anyakódexének hazai provenienciáját.
Czagány Zsuzsa