A Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárának három töredéke (F 697, 698, 699), valamint az ELTE Egyetemi Könyvtár egy töredéke (F 813) egyazon kódexből, egy 15. századi csehországi hangjelzett breviáriumból származik. A négy összetartozó töredék hordozókönyvei közül kettőben (F 813, F 699) megtaláljuk a pozsonyi jezsuita kollégium 1692-ben kelt tulajdonosi bejegyzését, F 813 hordozókönyvébe ezen kívül Daniel Schmid is beírta magát. Ugyancsak Daniel Schmid nevét találjuk a harmadik töredék (F 698) hordozókönyvében, amely viszont nem tartalmazza a jezsuita tulajdonlásról árulkodó bejegyzést. Daniel Schmidről azonban tudjuk, hogy 1636-tól ugyancsak Pozsonyban működött evangélikus lelkészként, s több, nevével is ellátott könyve maradt fenn mind az Egyetemi, mind a Pálos Könyvtár gyűjteményében (Egyetemi Kvt.: Fr. l. m. 106, ; Pálos Kvt.: Fr. l. m. 17, 79, 115 = F 845, 192). Mind a possessorbejegyzések, mind a borítóként szolgáló töredékek közös anyakódexe arra utal, hogy a könyvek bekötésére Pozsonyban került sor, s a pozsonyi könyvkötő használta föl munkájához a használaton kívül került csehországi kottás breviárium lapjait. Daniel Schmidről bővebben lásd: Czagány Zsuzsa, „Cseh notációs töredékcsaládok a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárában”, Magyar Egyházzene XXV (2021/2022) 1. szám, 77–104; Az egykor a pozsonyi jezsuita kollégium tulajdonában levő hordozókönyvek és az ezek kötéseként fennmaradt kódextöredékek kérdéséhez lásd: Madas Edit, „Adalékok a Központi Szeminárium Pozsonyból származó kódextöredékeinek provenienciájához,” Ars Hungarica, 17(1989), 47-50.
A notáció egyértelműen a töredék, illetve anyakódex cseh eredetére utal, bár a custos hiánya szokatlan.
A fragmentum a Kelemen-zsolozsma matutínumának három responzóriumát, valamint teljes laudesét és vesperását őrizte meg. A ciklus tételválasztása és összeállítása csaknem teljesen egybevág a középkori cseh források gyakorlatával: a három responzórium – az offícium proprium-tételeiként – ebben az elrendezésben a harmadik nokturnusban kapott helyet, az első két nokturnus anyagát a commune sanctorumból kölcsönözték (vö. Czagány Zsuzsa, Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae III/B Praha, Sanctorale, MTA Zenetudományi Intézet, Budapest 2002, 169-170, 185). A laudes antifónasorozatának egyetlen szokatlan eleme az ötödik helyen lejegyzett Invenerunt in modum antifóna, amely kiszorította az ebben a funkcióban megszokott Omnes gentes per gyrum tételt. A központi prágai zsolozsmahagyományban az Invenerunt ismeretlen, csupán két korai bencés breviáriumban bukkan föl, eltérő liturgikus funkcióban (a prágai Szent György bencés apácakolostor 12. századi breviáriumában, vö. http://cantusbohemiae.cz/source/2152, valamint a rajhradi bencések hasonló korból származó kéziratában: http://cantusbohemiae.cz/source/2150). Ezzel szemben viszonylag nagy számban fordul elő a délnémet-osztrák térség forrásaiban (vö. http://cantusindex.org/id/003395 ).
Czagány Zsuzsa