A notáció metzigót típusú, erősen gotizáló, a 14. század közepére utal. Archaikus vonás a vonalrendszerre helyezett quilisma.
Az első ádventi vasárnap és az azt követő fériák tételösszeállítása Európa-szerte egységes rendet követ, a töredékünkön fennmaradt kivágat (kis hóra-antifónák és responzóriumok, evangélium-antifónák) is ehhez igazodik. Ezzel szemben fejtörésre ad okot a recto alján kezdődő és a verso tetején folytatódó, az ádventi hétköznapokra szánt invitatórium-antifóna. Az elmosódott szövegsorból a kezdő Regem szó rekonstruálható, a folytatás azonban bizonytalan: a kottasorban kivehető hangok leginkább a Regem venturum szövegre engednek következtetni; e tételválasztás megfelel az általános európai gyakorlatnak, melyet a magyar források is követnek (lásd pl. az esztergomi tételrendet: Dobszay László, Corpus Antiphonalium Offici Ecclesiarum Centralis Europae V/A Esztergom / Strigonium, Temporale, MTA ZTI, Budapest 2004, 66). Különbség mutatkozik azonban a tétel dallamválasztásában: a Regem venturum invitatóriumot a középkori magyar források csaknem kivétel nélkül 5. tónusú típusdallammal társítják (vö. László Dobszay – Janka Szendrei ed., Monumenta Monodica Medii Aevi V, Antiphonen, Bärenreiter, Kassel – Basel etc., 1999, 5005, online: http://melodiarium.zti.hu/), egyedül az Isztambuli Antifonále tartalmazza az európai források nagy részében megjelenő 6. tónusú változatot (a kódex hasonmás kiadása: Janka Szendrei et al. ed., The Istanbul Antiphonal, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, f. 4v). Töredékünkön az invitatórium ez utóbbi, 6. tónusú feriális típusdallamon jelenik meg, amint azt a tétel második sora, illetve zsoltárdifferenciája egyértelműen igazolja.
A hétköznapi terciában elhangzó Tuam Domine excita hagyományos 4. tónusú típusdallamának utolsó sora a töredéken olvasható változatban szekunddal lejjebb csúszik, s így a darab 1. tónusú zárlati formulával végződik. A zsoltárdifferencia ennek ellenére 4. tónusú.
Czagány Zsuzsa
Gilányi Gabriella