F657 / ANTIPHONALE s. 15, 1 csonka fólió, Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltára, nr. 92 borítója

Részletek

Numerus
F657
Műfaj
Antiphonale
Kor
s. 15
Könyvtári lelőhely
Gyergyószentmiklós (Gheorgheni), Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltára
Jelzet
nr. 92
Anyag
pergamen
Mennyiség
1 csonka fólió lefejtve
Oldal magassága
230 mm (nem teljes)
Oldal szélessége
360 mm (nem teljes)
Írástükör magassága
152 mm (nem teljes)
Írástükör szélessége
252 mm (nem teljes)
Oszlopok száma
1
Sorok száma
4 kotta- és szövegsor
Kottaszisztéma magassága
21 mm
Írás
gothica textualis
Notáció
késői esztergomi notáció (erdélyi)
Notáció/megjegyzések
4 piros vonal, c-kulcs, f-kulcs, jellegzetes peremvidéki custos
Hordozó 1.
a gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébánia régi könyvtárában őrzött 16. századi prédikációskönyv
Hordozó 2.
nr. 92
Tartalom
Dominica in octava Ascensionis Domini, vigilia Pentecostes, infra octavam Ascensionis, vigilia Pentecostes, responsoria in matutinis, antiphonae in evangelio
Származás
magyarországi (Erdély)

Képek

Leírás

A töredéket Bernád Rita Magdolna főegyházmegyei főlevéltáros (Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség) közreműködésével 2019 decemberében fejtették le hordozókönyvéről a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár restaurátor műhelyében Csíksomlyón. Restaurálta Benedek Árpád.

Megjegyzések a liturgikus és zenei tartalomhoz

A fragmentum az Áldozócsütörtök (Ascensio Domini) utáni szombat és vasárnap, valamint Pünkösd vigiliája zsolozsmáiból őrzött meg részeket.

A hordozókönyv borítójául szolgáló töredék külső oldala sokkal inkább ki volt téve a viszontagságoknak, mint a belső oldal, s így a rajta fennmaradt tételek rendkívül nehezen rekonstruálhatók. E külső oldal az eredeti fólió rektója volt, s feltehetően a szombati matutínum két responzóriumát (a Non turbetur responzóriumot a korábban, feltehetően az Áldozócsütörtöki matutínumban bizonyára már lejegyzett s ezért itt csak rövidített Nisi ego abiero verzussal, valamint a teljesen kikottázott R. Exaltare Domine + V. Cantabimus et psallemus tételeket), továbbá a laudes Benedictus-antifónáját (Dominus quidem Iesus) tartotta fenn.

A verzón a rubrikázott invitatórium mellett három antifóna szövege és dallama rekonstruálható, kettő közülük csaknem hiánytalanul. Az anyakódexben az egyes köznapok laudesében és vesperásaiban énekelt evangélium-antifónák feltehetően egyfajta ciklusként követték egymást; a szóban forgó liturgikus időszak tételanyagának effajta szerkesztésmódjával találkozunk a késő középkori zsolozsmaforrások (köztük a magyarországiak) többségében. A verzó első sorának elején kibetűzhető (allelui)a a Benedictus kantikum kezdőszavával a dominica post Ascensionem laudese zárótételének (Benedictus-antifónájának) torzója. Mind az alleluia szó vége, mind a Benedictus fölötti zsoltárdifferencia utolsó hangjai (gag) arra utalnak, hogy e torzó a Dum (vagy Cum) venerit Paraclitus quem ego mittam vobis, spiritum veritatis, qui a Patre procedit, ille testimonium perhibebit de me, alleluia szövegű, 8. tónusú antifónából származik (vö. Janka Szendrei – László Dobszay et al., Monumenta Monodica Medii Aevi V. Antiphonen (Kassel – Basel: Bärenreiter, 1999), 8400; online: http://antifona.zti.hu/). Az egy szó és mindössze néhány hang alapján rekonstruálható tétel után a dominica post Ascensionem második vesperásának hasonló szövegkezdetű, mind szövegében, mind dallamában épen maradt Magnificat-antifónája (Cum venerit Paraclitus, quem ego mittam vobis a Patre, spiritum veritatis, ille testimonium perhibebit de me alleluia, et vos testimonium perhibebitis, quia ab initio mecum estis, alleluia) következik. A pünkösdi énekkészlet több hasonló szövegű antifónája közül ez az 1. tónusú Cum venerit szimmetrikus-szakaszos fölépítésével feltehetően a gregorián újabb stílusú kompozíciói-kompilátumai közé tartozik. Forrásai csaknem kizárólag a közép-európai térségből származnak. A töredéken olvasható dallam a mikrovariánsok szintjén is megegyezik a központi magyarországi antifonálékban lejegyzett dallamalakkal (vö. Monumenta Monodica Medii Aevi V. Antiphonen, 1440; online: http://antifona.zti.hu/).

A verzó utolsó sorában rubrika vezeti be Pünkösd vigíliájának zsolozsmáját. A csak rubrikázott Alleluia. Regem ascendentem minden bizonnyal az invitatórium-antifóna, amelyet – immár kottázva – a vesperás Si diligitis me mandata Magnificat-antifónája követ. Ez utóbbi az  európai gregorián énekkészlet általánosan elterjedt tétele, mely a pünkösd hetének evangéliumi antifónájaként, illetve (elsősorban a korai monasztikus, illetve ferences forrásokban) Fülöp és Jakab apostolok zsolozsmájában kapott helyet. Eltérést tapasztalunk tonális értelmezésében: a kisebb variánsoktól eltekintve azonos dallamot a záró alleluia transzpozíciójától függően egyes források g-re zárva a 8. tónushoz rendelik, míg mások (töredékünk is) e-n befejezve 3. tónusúként értelmezik (vö. http://cantusindex.org/id/004886). Ha hihetünk a Cantusindex adatainak, gyakoribb az antifóna 8. tónusú értelmezése – eként határozza meg a nyugat- és közép-európai források többsége. A ferences hagyományt képviselő kódexek, köztük a budapesti Egyetemi Könyvtár ferences antifonáléja (OFM-122), valamint a francia térség forrásai azonban túlnyomórészt 3. tónusú alakját tartalmazzák. A középkori magyarországi reprezentatív egyházmegyés források közül mindössze az Isztambuli Antifonáléban fordul elő, töredékünkkel egyezően ugyancsak 3. tónusúként (lásd a magyarországi zsolozsmaantifónák internetes kotta-adatbázisát: http://antifona.zti.hu/). Az antifóna magyarországi forráshelyzetét tekintve a gyergyói töredék adata különösen értékes és hiánypótló. Nem zárhatjuk ki – bár ennek igazolásához további forrásadatokra van szükség –, hogy benne az eredeti antifonále által képviselt szűkebb liturgiaváltozat hagyományszerű vonása maradt fenn.

Megjegyzések a notációhoz

Négy vékonyan húzott piros kottavonalon fekete hangjegyek olvashatók négy kottaszisztémában, keretvonal nincs. A legfelső kottasor a kimetszés miatt töredékes, felső része hiányzik. Az sajnos nem derül ki, hány kottasor lehetett az eredeti kódexfólión. C- és f-kulcs látható a sor elején, különleges a c-kulcs elnyújtott felső eleméből kifutó hajszálvonal, amelynek többszöri megjelenése kizárja a véletlenszerűséget. Egyedül a Gyergyói Graduáléban (lásd RO-AI R. IX. 57) láttuk ugyanezt a ritka c-kulcs-megoldást – a kulcs felső elemének lefutó vonalkáját –, ebből a két forrás hangjelzésének igen közeli rokonságára következtethetünk (lásd még a clivis és a pes- szerkezetek analógiáit.

A fóliót gótikus tollkezeléssel notálták, azaz a neumák egyes elemeit megvastagították, felnagyították, emellett a neumák tagolásában is kimutatható a korabeli metzi és német gótikus keveréknotáció hatása. A 15. századi közép-európai gregorián kéziratokban ez a legelterjedtebb tollkezelési technika: a hangok-neumák szabályos mértani alakzatokba rendeződnek általa. Mindez elsősorban a templomi éneklést könnyítette meg: a késő-középkorban többnyire már nem emlékezetből, hanem kottából énekeltek: a kóruskönyvet egy állványon tartották, a szertartás során körülállva azt. A gotizáló kottaírásokhoz hasonlóan a töredéken is a rombusz-alakú punktum az írás alapegysége, amely bizonyos neumákban (pes, clivis, scandicus) vonalas elemekkel egészül ki: e kötőelemek az archaikus 7-es alakú clivis kivételével elválnak a hangfejtől, vagyis az írás tagoló szerkezetű.

A gotizáló technika Közép-Európában többnyire az adott helyi hagyomány írásjeleivel keveredett, így vált nagy kódexek írására alkalmas rendszerré, úgy, hogy a keveréknotációk nem vesztették el teljesen eredeti-egyéni vonásaikat. A fragmentumon szereplő hangjelzés is ilyen hagyományőrző keverékírás: az idegen, divatos elemek (rombusz hangfej, tagolt pes) mellett felismerhetjük a magyar/esztergomi írás szerkezeteit, sőt, annak keleti periférikus elemeit is. Esztergomi emlék a már említett 7-es alakú, többnyire kötött clivisváltozat, ugyanakkor a hosszú ferde felső elemmel megrajzolt neuma kifejezetten kelet-magyarországi/erdélyi jellegzetesség. Szintén főként keleti hagyományőrző iskolákból és a pálosoktól dokumentálható a két punktumra tagolódó speciális forma.  Hasonló változatosság tapasztalható a climacusnál: esztergomi karakterisztikum a kettős ponttal induló climacus, amelynek iránya a késői metzi-német keverékírásokhoz hasonlóan jobbra dől, ugyanakkor felfedezhető egy függőleges, szimplán induló verzió is, amely a neumaösszetételek archaikusan függőleges pontsoraival együtt  kottaképet uraló szerkezetnek tűnik, vagyis a fenti modern jobbra döntés az alkalomszerű e kottában. Mindez azt is jelzi, a kóruskönyv még nem érte el azt a méretet, hogy a rombusz-pontsort dönteni kényszerüljön a notátor. Jellegzetes esztergomi elem a scandicus itt látható formája is (csak összetételben maradt fenn), amely már nem kötött, hanem újszerűen tagolt alakzat, s amelyben a középső vonalas elem őrzi a régi esztergomi kötés emlékét – a neuma nem a gótikus punctum-punctum-virga-alakban szerepel. Az írás legkorszerűbb eleme a tagolt pes, amely már nem a fordított s-alakzat, hanem két részre bontott punctum+virga-összetétel. Bár a tagolás igen határozott, a második elem egyéni, kampós formájú (kurzív befolyást mutató), nem mereven szögletes.

A notációban további elemek is felfedezhetők, amelyek erdélyi szkriptóriumra utalnak. A custos-forma az ún. felvidéki custos variánsa, máshol nem látott, szabálytalan alakban szerepel , amelyhez analógiákat erdélyi forrásokban láttunk eddig, különösen közel áll e formához a Csíksomlyói  Cantionale őrhangja. Ez utóbbi forrásban az íráskép hasonló megszervezése, ti. a tömörebb-szellősebb részek sajátos váltogatása a zenei szövet dússágának függvényében –  a neumaszerkezetek analógiáival együtt – útmutató lehet a proveniencia meghatározásakor. Figyelmet érdemelnek a rendkívül hasonló, finom és vékony tagoló vonalkák, amelyek az említett erdélyi forrásokban is felbukkannak.

A gyergyói töredék származási és rendeltetési helye véleményünk szerint a jelenlegi őrzőhelytől nem eshetett nagyon távol. A notációs analógiák is arra utalnak, hogy eredetét Dél-Erdélyben, a Székelyföldön kereshetjük.

Bernád Rita Magdolna, Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella

Tartalom

RISM Folio Tempus Dies Hora Műfaj Incipit Tónus Cantus ID Mel. Num.
RO-Ggfl nr. 92 recto Ascensio Domini Sabbato post Ascensionem Domini N R Non turbetur cor vestrum* (?) ?
RO-Ggfl nr. 92 recto Ascensio Domini Sabbato post Ascensionem Domini N V Nisi ego abiero* (?) ?
RO-Ggfl nr. 92 recto Ascensio Domini Sabbato post Ascensionem Domini N R Exaltare Domine alleluia* 7 006681
RO-Ggfl nr. 92 recto Ascensio Domini Sabbato post Ascensionem Domini N V Cantabimus et psallemus* 7 006681a
RO-Ggfl nr. 92 recto Ascensio Domini Sabbato post Ascensionem Domini L Ab Dominus quidem Iesus postquam* 1 002419 Ant-1405
RO-Ggfl nr. 92 verso Ascensio Domini Dominica post Ascensionem Domini L Ab Dum venerit Paraclitus quem ego mittam* 8 002043 Ant-8400
RO-Ggfl nr. 92 verso Ascensio Domini Dominica post Ascensionem Domini V Am Cum venerit Paraclitus quem ego mittam 1 002477
RO-Ggfl nr. 92 verso Pentecostes Vigilia Pentecostes N Inv Alleluia Regem ascendentem 001029 Ant-5009
RO-Ggfl nr. 92 verso Pentecostes Vigilia Pentecostes V Am Si diligitis me mandata mea 3 004886 Ant-3063