A Pünkösd utáni vasárnapok Magnificat-antifónáinak sorrendje megegyezik az esztergomi hagyományban rögzült renddel, vö. Dobszay László (ed.), Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae V/A Esztergom/Strigonium (Temporale), Budapest: Zenetudományi Intézet, 2004, 232–233; a notáció és a töredék kora alapján feltételezhető a fragmentum pálos eredete. A Serve nequam omne antifóna tonális besorolása bizonytalan: az európai forrásokban dallama f-re vagy g-re írva 6. vagy 8. tónusú; a középkori magyar kódexekben is ezt a megoszlást találjuk (vö. MMMAe V, 8510, online: http://melodiarium.zti.hu/cantus-officii/). A töredéken az antifóna 6. tónusú transzpozíciója jelenik meg (f-re írva, b-vel), utolsó sora azonban kvinttel följebb lép, és c-n is zár. Az ezután várt 6. tónusú differencia helyett azonban a notátor a 8. tónusú változat zsoltárvégződését illesztette az antifónához, amely ráadásul a kulcsváltás elmaradása miatt különösen zavarba ejtő.
Azonos kódexből származó töredék: F 31 (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára; Szendrei Janka kéziratos jegyzetei szerint az Országos Levéltárból átadásra kerülő töredék – eredeti jelzete OL 7 – másik lapja a Levéltárban maradt.)
Gilányi Gabriella
Czagány Zsuzsa