A könyvtári dokumentációban tárolt restaurálási adatlap szerint a hordozókönyvet 2017-ben restaurálták, akkor kapta mai modern bőrkötését. Az egykor borítóként szolgáló kódextöredéket feltehetően sokkal korábban fejtették le a könyvtestről, és külön tékában helyezték el a többi lefejtett fragmentummal együtt. A Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport 2022. decemberében azonosította a hordozóról lefejtett töredéket, és egyesítette virtuálisan egykori hordozójával.
A kolligátum naptáraiban végig a knini, váci, nyitrai püspök, királyi tanácsos Mossóczy Zakariás (1542–1587) kéziratos, naplószerűen vezetett jegyzetei olvashatók, évszámokkal, személy- és földrajzi nevekkel, történelmi eseményekre való utalásokkal, Mossóczy családi és személyes életére, olykor egészségi állapotára (többek között az őt kínzó köszvényre) vonatkozó bejegyzésekkel. A kolligátum első kötete címlapjának bejegyzése arról tudósít, hogy Eisenreich György pozsonyi polgár nemességet kapott (Georgius Eisenreich, juratus civis Posoniensis Veteris a Maiestate sua Caesarea nobilitari petit). Feltehetően arról az Eisenreich Györgyről van szó, aki egy 1579. június 5-én kelt, a pozsonyi takácsok céhszabályait megerősítő oklevélben esküdtként szerepel (vö. „Céhbeli szabályok”, közreadja Ráth Károly, in Győri Történelmi és Régészeti Füzetek I. kötet, szerk. Ráth Károly – Rómer Flóris, Győr, 1861, 50–56). Bejegyzés tudósít Mossóczy nyitrai püspökké történt kinevezéséről 1582. február 21-én, valamint utazásairól, illetve tartózkodási helyeiről.
Az utolsó kolligátum utolsó lapjára egy, az özönvízről szóló verset jegyeztek be (Diluvium), amelynek szerzője a címfölirat szerint Dominus Eber Wittembergensis. Feltehetően Paul Eberről, a wittenbergi egyetem nagyhírű teológiaprofesszoráról van szó (1511–1569), aki Melanchton köréhez tartozott. Wittenberg első lelkésze és Szászország szuperintendense volt, s a korabeli följegyzések szerint jó viszonyt ápolt az egyetemen tanuló magyar diákokkal (vö. Szabó András, „Balassi János és Sulyok György levele Paul Eberhez”, in Református Szemle 112/5, 2019, 551–558). A vers alatt Bornemissza Pál erdélyi püspök (1499–1579) kézírásos bejegyzése maradt fönn: 1567, Manus Pauli Abstemii Episcopi Transylvanensis.
A kolligátum vándorlásának rekonstruálása, a tulajdonosi bejegyzések időrendbe állítása a jövő kutatás feladata.
A könyvet egykor borító kódexlap egy 14. század végi antifonáléból származik. A töredék II. Henrik császár Festa pii imperatoris zsolozsmájának részleteit őrizte meg. A história a délnémet térségben Bambergben és Salzburgban mutatható ki (vö. CAO-ECE I/B Salzburg (Sanctorale), ed. Judit Fehér, László Dobszay. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest 2009, 158). A fragmentum notációja viszont nyugat-német (Hufnagelschrift), amelyben különös módon a jellegzetes lengyel, „wroclawi” pes- forma jelenik meg. A lengyel eredet elképzelhető, s bár merész a feltételezés, talán a neves Henrik-fejedelmek (Szakállas, Jámbor) nyomán históriája lengyel területen is fel-felbukkanhat. A kérdés további kutatást igényel.
Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella