A hordozókönyv két kötetből álló kolligátum. Az egykor a kötését alkotó, feltehetően a 20. század második felében leválasztott kottás kódexlapot a könyvtár különgyűjteményében a hordozókönyvtől elkülönítve, a többi lefejtett pergamen töredékkel együtt saját tékában őrzik. A kolligátum első darabja a rostocki evangélikus teológus, Melanchton-tanítvány David Chytraeus (1531–1600) munkája, amely az erdélyi származású, Rostockban működő Jacobus Lucius (Transylvanus) nyomdájából került ki 1572-ben. A könyvtörténeti kutatás Chytraeus számos magyarországi kapcsolatára világított rá (lásd pl. Holl Béla, „Adatok David Chytraeus magyarországi vonatkozásairól,” Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 18 (Szeged, 1981: 55–63), s fennmaradt levelezéséből arról is tudomást szerezhetünk, hogy személyesen küldött könyveket a Wittenbergben tanuló magyar peregrinusoknak (Szabó András, „David Chytraeus és Magyarország,” in Korányi András szerk., Megújulás és megmaradás, Dr. Fabiny Tibor egyháztörténeti professzor emlékére, Luther Kiadó, Budapest, 2009, 107–112). 1569-70-ben személyesen is megfordult Magyarországon, többek között Pozsonyban, illetve a nyugati országrész több városában. Könyvei számos magyarországi régikönyves gyűjteményben fölbukkannak. A jelen könyv vándorútját nem ismerjük, nem tudjuk, kinek a birtokában volt, miután kikerült Jacobus Lucius rostocki nyomdájából. Többek között arról sincsen adatunk, milyen vásárlások útján, netán Chytraeus közvetlen ajándékaként került-e valamely magyarországi lutheránus könyvgyűjtőhöz, csupán feltételezhetjük, hogy egy ilyen könyvgyűjtő közvetítésével jutott a pozsonyi jezsuita kollégium könyvtárába, ahol – amint arról a belső címlapra írt possessorbejegyzés tanúskodik – 1693-ban katalogizálták. Bekötésére feltehetően nem ekkor került sor, hiszen a korábban borítóként szolgáló pergamen töredék anyakódexe bizonyosan nem a közép-európai térségből származik: mind kottaírása, mind liturgikus tartalma alapján eredetét a német nyelvterület távolabbi pontján, azaz inkább a hordozókönyv kinyomtatásának helyszíne közelében kereshetjük.
A töredéken fönnmaradt, pünkösd utáni hetedik vasárnapi Alleluja-verzus nem az esztergomi hagyományban megszokott Magnus Dominus, hanem az Eripe me de inimicis. A töredék feltehetően német kódexből származik, amint azt a notáció (Hufnagelschrift) is megerősíti.
A hordozókönyv gerincét három, keresztbe ragasztott keskeny pergamencsík erősíti, melyek nagy valószínűséggel ugyanabból a hangjelzett missaléból származnak, mint amelyiknek lapjába a könyvet kötötték.
Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella