Az egykor a szigetvári ferences konvent könyvtárához tartozó kötet a budapesti Honterus Antikvárium és Aukciós Ház 118. aukcióján bukkant föl 2024 márciusában. Az árverési katalógus 74. tételeként lett rá figyelmes Szoliva Gábriel. Közbenjárására a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár megvásárolta a könyvet. 2024 májusában a kötetet borító kottás kódextöredéket a Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport megbízásából Szalai Veronika és Bartha Vera restaurátorok lefejtették és szakszerűen restaurálták. A restaurálást követően a hordozókönyv új pergamenborítást kapott, a fragmentum mindkét oldala, valamint a lefejtés során a napvilágra került makulatúra pedig a kutatás számára hozzáférhetővé vált.
A töredék a 15. század végi váradi díszkódexcsalád misekódexéből, graduáléjából származik. Az e családhoz való tartozást elárulják a töredéken fennmaradt csekély anyagból is leolvasható belső méretek: a punctum 15 mm-es és a kottaszisztéma 45 mm-es magassága, a monumentális rombikus cseh notáció, az őrhang elhelyezése a dupla vörös keretvonal közepén. A töredékes fólió rektó- és verzó-oldalát könnyen azonosíthatjuk a rajtuk szerencsésen megőrződött betű és fóliószám segítségével. Amint azt a váradi graduále egyéb fönnmaradt töredékeiből tudjuk, a kódexben fóliószámokat és az ívfüzetek jelölésére szolgáló betűket is használt az egykori másoló. A vörös tintával beírt fóliószámok a levelek rektójának közepén, a betűk pedig a verzók közepén helyezkednek el. (Az antifonáléban sem a lapokat, sem az ívfüzeteket nem jelölték.) A töredékünkön megőrződött R így egyértelműen a lap verzóját jelöli, a másik oldalon fönnmaradt I pedig az ívfüzet első levelét számozza.
A töredék feltehetően Szűz Mária mennybevétele (Assumptio BMV) vigíliamiséjéből őrzött meg részleteket,: a rektón a Benedicta et venerabilis graduále Virgo Dei Genitrix verzusa biztonsággal azonosítható. A verzón csupán dallam maradt fönn, feltehetően egy 8. tónusú alleluia – talán az Alleluia Virga Yesse floruit – záró szakasza.
A belső címlapon olvasható possessorbejegyzések szerint a hordozókönyv a 17. században Gallya Mihályé volt. A korabeli oklevelek Gallya Mihályt 1676-ban csornai konventuálisként, majd rábakeresztúri plébánosként említik. Bővebben lásd: Fazekas István: „A győri egyházmegye katolikus alsópapsága 1641-1714 között”, Történelmi Szemle 35 (1993), 101–131.
Czagány Zsuzsa