A Laskai Demeter 15. századi iskoláskönyvében található két kottás töredék leírását Holl Béla 1984-ben szakszerűen elkészítette (lásd Bibliográfia). Észlelte, hogy a leveleket első és hátsó előzéklap gyanánt a táblák és a kódex törzse közé, egy bőrcsíkra fűzte rá a könyvkötő, majd a kódex lapjaival egyező nagyságra körülvágta. A rajtuk levő tartalom a kódexhez viszonyítva fordított helyzetben látható. Holl szerint a könyvkötő a pergamenlapokat feltehetően a könyvtáblák belső oldalaira akarta ragasztani, hogy a fűzésnél alkalmazott csíkokat eltüntesse és egyúttal a kötést is megerősítse. Erre azonban nem került sor: a lapokon ragasztónak nincs nyoma. Arról viszont Holl nem tesz említést, hogy a kódex ívfüzeteit ugyanezen 12. századi kézirat leveléből származó pergamencsíkokkal erősítette meg a könyvkötő, talán, hogy ezzel is megkönnyítse az ívek bőrszíjhoz fűzését. A könyv az első és az utolsó kisebb ívfüzetek mellett összesen 18 nyolc- és hét bifóliós egységekből állt. Az ívfüzetek találkozásánál a csíkok is találkoznak egymással, vagyis duplán szerepelnek, lapozáskor jól láthatók, olykor még íráselemek (kottaírás, szöveg) is regisztrálhatók rajtuk.
A töredékek egykori anyakódexe vegyes tropárium-prosarium: a fóliókon Notker Balbulus által szerzett, vagy neki tulajdonított szekvenciákat és egy különleges tropust azonosíthatunk. Az első fragmentumon a húsvéti „Laudes Christo redempti”, ,,Pangamus creatori”, ,,Agni paschalis esu”, ,,Grates salvatori”, „Haec est sancta” kezdetű énekek részleteit, illetve a hátsó lapon a ,,Grates nunc omnes”, „Natus ante saecula” és az „Eia recolamus” kezdetű karácsonyi prosákat, valamint a magyar vonatkozásban ritka, de nem ismeretlen ,,Laudem Deo dicam” kezdetű karácsonyi lekciótropust olvashatjuk.
A „Laudem Deo” a nemzetközi forrásokban az egyik legismertebb ún. farciturás/farsás lekciótropus. A farsa zenéje centoszerű, anyagát többek között ismert szekvenciarészek alkotják (a műfajhoz és a technikához bővebben lásd David Hiley, Farsed Lessons, Creeds and Paternoster. Western Plainchant. A Handbook, Oxford: Clarendon Press, 1993, II. 23/xii, 233–238). A „Laudem Deo dicam” kezdet után a betoldások az olvasmány-alapszöveget rövid mondatokra tagolják, s egymást sűrűn követik, ahogy az a šibeniki tropárium részletén is látható; itt a tropusszöveg ráadásul kisebb betűkkel szerepel, még jobban elkülönítve sorait a nagybetűs olvasmányrészektől. A nagyobb méretű lekciószöveg megmagyarázza a két töredék jelentős beosztásbeli különbségét, miért szerepel ezen a levélen 14 sor helyett mindössze 11.
Dallamát tekintve a töredékek Laudem Deo-ja a kora 14. századi Missale Notatum Strigoniense (f. 367r, http://cantus.sk/image/17580) variánsához áll igen közel, ezen kívül a Váradi Graduále töredéke (rendszerünkben F 025) tartalmaz egy ettől lényegesen eltérő, feltehetően többszólamú organális feldolgozást). Mindez összhangban van Szendrei megállapításával, mely szerint az esztergomi Laudem Deo korához képest feltűnően régies alak (lásd Szendrei Janka, „Az Akadémiai Könyvtár T 256 jelzetű töredéke. A »Laudem Deo« két hazai följegyzésének jelentősége”, in Berlász Melinda–Domokos Mária szerk., Zenetudományi Dolgozatok. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 1978, 19–34). A MNS verziójához egy saját, ritkaságnak számító függeléktropus csatlakozik, a semper o pie, melynek vokalizációval váltakozó, vagy azzal szimultán előadott formájáról a tétel nemzetközi irodalma nem emlékezik meg. A šibeniki töredék is tartalmazza a semper o pie kiegészítést, a melizmát, majd a melizmavokalizációs alakot váltogatva. A kettő egyazon előképre, sőt, talán egy speciális hazai hagyományozásra utal, s bizonyítja, hogy a” Laudem Deo” a magyar gregoriánum részét képezte a tropus megjelenésétől kezdve.
A kottaírás összehasonlító vizsgálata azt mutatta, hogy a Pray-kódex vonalrendszeres hangjelzése, amelyet a szakirodalom hagyományosan az esztergomi notáció legkorábbi emlékének vél, e hangjegyírás egy későbbi fejlődési stádiumát tárja elénk, mint a šibeniki töredéké. A šibeniki és a krakkói Jagelló Könyvtárban 2014-ben fölfedezett, ugyancsak korai esztergomi hangjelzést őrző töredékek (Kraków, Biblioteka Jagiellonska, Ms. 2372 előzéklapja, lásd Zsuzsa Czagány, „Fragmentum Cracoviense Officii Sancti Demetrii Thessalonicensis”, Studia Musicologica 56/2, 2015, 173–188) közül a tropárium kottája tűnik archaikusabbnak. Jelen tudásunk szerint ez alátámasztja Szendrei 1984-ben tett kijelentését: ebben a kottaképben ragadható meg a magyar notáció első ismert vonalrendszeres példája. A részletes zenei paleográfiai elemzést lásd: Gilányi Gabriella, „Laskói Demeter kódexe. A 12. századi előzéklapok vizsgálatának új tanulságai”. Előadás a „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tudományos ülésén, Magyar Tudomány Ünnepe 2021. 11. 17., Zenetudományi Intézet, Bartók-terem. Kézirat.
Gilányi Gabriella
A helyszíni kutatásra, digitalizálásra és jelen elemzés közzétételére a šibeniki ferences kolostor könyvtárosa, fra Ivan szíves engedélyével kerülhetett sor.