Zenei szempontú töredékkutatás Magyarországon

A zenei szempontú töredékkutatás Magyarországon a múlt század hetvenes éveiben vette kezdetét, összefonódva a középkori kódextöredékek kutatásának mint önálló tudományos diszciplínának a kezdeteivel. E diszciplína elméleti megalapozója és első művelője Magyarországon Mezey László volt. Az MTA Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának elnökeként ő hozta létre 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia Fragmenta Codicum munkacsoportját: azt a tudományos műhelyt, amely – a korabeli európai tudományos kezdeményezésekkel összhangban – elsőként vágott neki a magyarországi középkori kódextöredékek szisztematikus földolgozásának és közreadásának.1 Mezey elsőként fogalmazta meg azt az alaptételt, hogy egy töredék forrásértéke túlmutat önmaga töredék-voltán, s valójában a teljes forrás ismeretét adja a kutató kezébe.2 A Fragmenta Codicum műhely mindmáig aktívan működik (1998-tól Fragmenta et Codices néven), s 1983-tól 2007-ig összesen hat magyarországi gyűjtemény kódex- és töredékkatalógusát publikálta.3

Az első és máig egyetlen zenei szempontú töredékkatalógus két évvel előzte meg az első Fragmenta Codicum-kötet megjelenését: Szendrei Janka A magyar középkor hangjegyes forrásai c. katalógusa 1981-ben látta meg a napvilágot.4 A 131 teljes forrást és 68 alapvetően nem kottás, de kottás bejegyzéseket tartalmazó missale mellett 655 töredék leírását közlő jegyzék elsőként adott áttekintést az akkor ismert középkori zenei kódextöredék-állományról, meghatározva az egyes fragmentumok pontos liturgikus tartalmát, a zenei tételek dallamvariánsait, notációtípusát. A Szendrei-jegyzék első ízben mutatott rá arra, mennyire fontos a zenei szempontok bevonása a töredékkutatásba, s hogy akár a notációfajta, akár a fönnmaradt dallamváltozat gyakran az egyetlen fogódzót jelenti akkor, amikor a töredékek eredetének és provenienciájának meghatározásában a megszokott kodikológiai paraméterek nem vezetnek eredményre.

A Szendrei-katalógus megjelenése óta eltelt több mint 35 év alatt a Magyarországon föltárt kottás töredékek száma a sokszorosára emelkedett. Egy kis részük bekerült az említett Fragmenta Codicum sorozat aktuális köteteibe, amelyek  „Liturgica cum cantu” cím alatt önálló fejezetekben írták le a hangjelzést tartalmazó kódextöredékeket. Az általános kodikológiai leírás mellett röviden meghatározták a töredékeken fönnmaradt kottaírás típusát, s összefoglalták a liturgikus-zenei tartalom vizsgálatának tanulságait. Az egyes kötetekben így összesen 236 kottás fragmentum leírása kapott helyet.

Az elmúlt évtizedben a világhálón sokasodó igényes (zenei) gyűjtőoldalak, gregorián forrás-, illetve töredék-adatbázisok mellett Magyarországon is egyre inkább szükségessé vált egy, a korszerű tudományos feltételeknek megfelelő adatbázis létrehozása. Az MTA BTK Zenetudományi Intézete Régi Zenetörténet Osztályának kutatócsoportja ezért 2016-ban tudományos pályázatot nyújtott be Kódexek és töredékek. Késő középkori hangjelzett forrásaink kutatása, újraértelmezése és online megjelenítése címmel,5 amelynek középpontjában a középkori hangjelzett kódextöredékek föltárása, rendszerezése és online megjelenítése állt. A 2016-ban elindult négyéves projekt egyik eredménye a Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis adatbázis.

Az NKFIH-pályázat keretében történt alapozó munkálatok során nyilvánvalóvá vált, hogy a zenei szempontú töredékkutatás a maga sokoldalúságával, többrétegűségével, számos más tudományág ismereteit hasznosítva és ugyanezeknek forrásul és inspirációul szolgálva szinte külön tudományterületként is művelhető, művelendő. E felismerésből kiindulva immár ezen új tudományterületet, a digitális zenei fragmentológiát állítottuk kutatói érdeklődésünk középpontjába, s választottuk a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” programjához 2019 tavaszán benyújtott pályázatunk témájául. A pályázat sikeresnek bizonyult, s így a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán 2019. októberében megalakulhatott az MTA Lendület-Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport.6