Töredékünk Knauz Nándor hagyatékából került az MTA Könyvtár gyűjteményébe. Egyetlen kottás részletének (Te lucis ante terminum himnusz) könnyeden ívelt metzigót neumái Szendrei Janka szerint nagyon közel állnak a Kanuz-jegyzék 2-es és 3-as pozsonyi antifonáléinak hangjelzéséhez (online: http://cantus.sk/source/2284 (= Kn 2); http://cantus.sk/source/14828 (=Kn 3).
A f. 1r felső részén olvasható „Protocol[lum] Farkasianu[m]” felirat a töredék pozsonyi vonatkozását jelzi. Az e néven számon tartott káptalani jegyzőkönyve(ke)t ugyanis Döbrentei Gábor 1836-ban kelt beszámolója alapján Kaszay József pozsonyi káptalani jegyző saját lakásán őrizte (ld. A Magyar Tudós Társaság évkönyvei 1834–1836, III. kötet, Budán, 1838, 124). Töredékünk talán e dokumentumhoz szolgált borító gyanánt, vagy legalábbis hozzá tartozott. Mindez persze nem teszi szükségszerűvé, hogy a rajta olvasható anyag középkori pozsonyi emlék legyen.
A pontosabb eredet-meghatározást egyedül az teszi lehetővé, hogy töredékünk hajdan egy kódexbe tartozott három, jelenleg Pozsonyban őrzött pszaltérium-maradvánnyal (SK-BRsa LC A 1567, Protoc.Antiqua A, B, C, vö. Veselovská, Catalogus Fragmentorum cum notis musicis medii aevi – Archivum Nationale Slovacum, Tomus III, nr. 60–62; http://cantus.sk/source/13905; http://cantus.sk/source/13906; http://cantus.sk/source/13907). Az írástükör és a sorközök lényegében azonos mérete, a betűk és a kottakép teljesen megegyező stílusa elárulja összetartozásukat. Vélhetően egyszerre készítettek belőlük borítót, hiszen a bőrszalagok kiképzése és a címlap leragasztása is egyforma: Protoc.Antiqua B és C előoldalán látható nagyméretű címkéhez hasonló takarhatta valaha töredékünk 1. lapjának rectóját is. Mára ezt eltávolították, de a ragasztó nyomai jól kivehetők, és az egykori címke helyén világosabb maradt a pergamen.
Protoc.Antiqua B zenei bejegyzéseinek dallamtörténeti vizsgálatával sikerült felfedni az egykori pszaltérium szűkebb hagyományát. A szóban forgó emléken két olyan himnusz töredéke szerepel, amelyek sajátos dallamváltozataikkal egyértelműen a pozsonyi variánskört jelölik ki: a Deus Creator omnium hangról hangra azonos a pozsonyi referenciaforrások dallamaival, míg az O Pater sancte kisebb eltéréseket mutat, de az igazán jellemző pontokon szintén a pozsonyi változatokkal tart. Összehasonlításul az 1419 előtti Psalterium Blasii (Budapest, OSzK, Clmae 128) és a pozsonyi Szent Márton Társaskáptalan 1601-re datált processzionáléjának (Pozsony, Slovenské národné múzeum, Hudobné múzeum, MUS I 92; http://cantus.sk/source/22967) himnuszai szolgáltak. (Protoc.Antiqua A Telluris ingens kezdetű recitatív himnusza a Magyarországon általánosan elterjedt dallamváltozattal egyezik meg, míg a Psalterium Blasii, amely az egyetlen pozsonyi referenciaforrás hozzá, ugyanannak egy szokatlanul diaton variánsát közli. Mindez azonban nem mond ellent a fentieknek, mert ez utóbbi a himnuszdallamok könnyen változtatható és recitatív stílusa miatt szinte óhatatlanul is változó rétegbe tartozik.)
Mindezek alapján az egykori pszaltérium-kódexet, és annak minden töredékét 15. századi pozsonyi eredetűnek tarthatjuk, amely teljes összhangban van Szendrei Jankának a budapesti töredék notációja alapján tett feltételezésével.
Még néhány érdekesség a budapesti töredékről. A Te lucis ante terminum himnusz unikális dallamát a fentiek alapján szintén Pozsonyhoz soroljuk. A f. 1v alján kivágott iniciálé a kompletórium capitulumát (Tu autem in nobis es Domine) emelte ki. Eszerint a hajdani szkriptor előbb közölte a kompletórium himnuszát (Te lucis, f. 1r), majd a laudes állandó zsoltárhármasát (Ps. 148–150, f. 1r–v), és ezt követően írta le a kompletórium rövid olvasmányát. E szokatlan szerkesztés indoka ismeretlen. Valószínűleg a f. 1v után következő, mára elveszett bifólió elején megszakítás nélkül folytatódott a kompletórium további anyaga.
Szoliva Gábriel