A kutatásban eddig ismeretlen töredékeket 2019. november 28-án azonosítottuk őrzőhelyükön, Szombathelyen, a MNL Vas Megyei Levéltárában a levéltár igazgatóhelyettese, Kóta Péter szíves közreműködésével. A hordozó és a lefejtett töredékanyaghoz mellékelt gondos dokumentáció szerint a fragmentumokat 2006-ban restaurálták a Vas Megyei Levéltár megbízásából.
A hosszabb, keskeny pergamencsík (számozásunkban 1) és a három fragmentulum (2–4) eredeti kódexbeli elhelyezkedését, illetve a rektók-verzók sorrendjét a töredékeken fennmaradt liturgikus-zenei tartalom alapján tudtuk rekonstruálni. Valamennyi fragmentum egyazon oldalhoz tartozott: a recto_1 alján kezdődő Gaudete iusti in Domino introitus a recto_4 fragmentulumon folytatódik, a vége pedig már a verzón olvasható, a verso_1 tetején még éppen fölismerhető záró alleluiával. A rektó további tételei, a Signa eos és a Quicumque fecerit torzói két-két töredéken maradtak fönn: a Signa eos a recto_1 és recto_2, a Quicumque a recto_1 és recto_3 soraiból rekonstruálható (a recto_3 kottaszisztémájának legfölső sora a Quicumque dallamtorzójával a recto_2 alsó részén olvasható). Hasonlóképpen rakhatók ki a verzó énekei: a Dico vobis a verso_1 és verso_2, a Statuit ei a verso_1 és verso_3 egymás mellé helyezésével azonosíthatók (a Statuit szétvágott S-iniciáléja a verso_2 és verso_3 pontos egymás alá rendezésével állítható helyre). A verso_4 annak a Misericordias Domini introitus-versnek a félbevágott M-kezdőbetűjét őrizte meg, amelynek folytatása a záró EUOUAE zsoltárdifferenciával a verso_1 utolsó sorában maradt fönn.
A tájékozódásban nagy segítségünkre van a verso_1 közepén részlegesen kivehető rubrika, amely feltehetően a De uno confessore et pontifice szöveg töredéke, azaz a hitvalló püspökök közös miséjét vezette be. Utána valóban az e funkcióban megszokott Statuit ei Dominus introitus következik. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a rubrika előtti, kommúniókból álló tételsor a commune sanctorum egy másik ünneptípusához tartozott. Az itt előforduló kommúniók általános liturgikus asszignációjából ítélve az ez ünnepfajta a commune plurimorum martyrum volt: valamennyi kommúnió a vértanúk közös készletébe illeszthető.
A töredék tételeinek egymásutánjából az eredeti kódex szerkesztésmódjára, a commune sanctorum fejezetének belső rendjére is következtethetünk: a szentek közös miséinek énekanyagát feltehetően szent-típusonként, azon belül pedig műfajonként csoportosítva-„tömbösítve” jegyezték le. Ez az eljárás késő középkori forrásainkban meglehetősen gyakori volt: ugyanilyen módon szerkesztették-rendezték többek között a Szepesi Graduále (Knižnica Spišskej Kapituly Mss. No. 1, f. 167r–169r, online: http://cantus.sk/source/6778), vagy a töredékekből rekonstruálható „esztergomi” graduále (lásd rendszerünkben az a F 722, 900, 901, 902 töredékeket, valamint a Szendrei-katalógus F 225, az OSzK Inc. 387 borítójaként fennmaradt fragmentumát) kommúne-készletét.
A notáció elvékonyított szárai északi (illetve közvetett cseh) hatást sugallnak, ezt erősíti meg a kvadrát custos, amely a cseh notáció tipikus eleme. Feltűnő az egyes rombusz alakú punctumok befordulása, „négyzetesedése”. A kvadrát custos mellett e hangjegyírás nélkülözi a magyar elemeket. Forrásaink kottaképe közül az egyik pozsonyi antifonále (Antiphonale Strigoniense „Knauz 4”, Bratislava, Slovenský národný archív 4, online: http://cantus.sk/source/3192 – Antiphonary of Bratislava IIb) első kottájához áll nagyon közel; nem zárható ki, hogy az antifonálénak és töredékünk anyakódexének keletkezése azonos – talán pozsonyi – iskolára, műhelyre vezethető vissza.
Czagány Zsuzsa
Gilányi Gabriella