A borítóként szolgáló antifonále-töredék elmosódott és megsötétedett kotta- és szövegsoraiban a Szentháromság utáni 19. és 20. vasárnap zsolozsmájának Benedictus- és Magnificat-antifónái maradtak fönn. Bár a hajdani pergamenlap tartalmának nagy része olvashatatlan, a hordozó gerincén viszonylag épen maradt részből, valamint az előtte és utána itt-ott kibetűzhető szöveg-és dallamtörmelékekből összesen három énektételt rekonstruálhatunk. A legfölső sorban a Tulit ergo lectum suum antifóna [magnifi]cans Deum et omnis plebs ut vidit dedit laudem Deo szövege és a hozzá tartozó, sortöréssel félbevágott 4. tónusú zsoltárdifferencia látszik. Ezt követi az Et videns Iesus fidem illorum, majd a harmadik, a gerincen fönnmaradt ecce pran[dium] szövegfoszlány és a fölötte jól látható recitatív 8. tónusú dallam alapján fölismerhető Dicite invitatis. A három tétel a Szentháromság utáni évközi idő vasárnapjainak evangéliumi antifónasorozatához tartozik, amelyet a forrásokban többnyire egy összefüggő sorozatban jegyeztek le, köztük rövid, a vasárnapokat számozó rubrikával. Egy ilyen, feltehetően a 20. vasárnapot bevezető rubrika lehetett a töredék ma már alig kivehető 4. sorának elején is.
Czagány Zsuzsa