A bifólió egyike azon három graduále-fragmentumnak, amelyekbe Kőszeg város 16-17. századi jegyzőkönyveit kötötték, s amelyek anyakódexeit Sziget Kilián szerint a kőszegi Szent Jakab-templomban használták. 1962-ben kifejtett és 1977-ben megerősített véleménye alapján (lásd Bibliográfia) a graduálék a 15. század elején épült templom liturgikus felszerelésével együtt érkeztek volna városba a század első felében, feltehetően osztrák területről. A töredéken fennmaradt énektételek ugyanis Szigeti szerint a salzburgi és passaui miseforrások szerkezetét és énekbeosztását követik, s ez nem is meglepő, hiszen 1445-től 1482-ig, majd 1491-től 1647-ig Kőszeg osztrák zálogbirtok volt: Habsburg fennhatóság alatt állt Alsó-Ausztria részeként, s ennek megfelelően főtemplomába is Ausztriából érkezhettek a liturgikus könyvek.
A fragmentumot Szigeti idejében, a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben még hordozójával, az 1583-1595-ös évek iratait tartalmazó városi jegyzőkönyvvel együtt a Szombathelyi Állami Levéltárban őrizték. Bariska István 1992-ben megjelent tanulmányában (lásd Bibliográfia) már a kőszegi levéltár lefejtett töredékeit foglalta jegyzékbe, köztük az immár hordozójától leválasztott, 5-ös és 6-os számok alá sorolt graduále-fragmentumot. Szendrei Janka, aki feltehetően a 80-as évek második felében vette számba a kőszegi kottás töredékanyagot (1981-ben megjelent katalógusában még nem említi), kéziratos jegyzeteiben arra figyelmeztet, hogy a töredéket ugyan lefejtették hordozójáról, külön jelzetet azonban nem kapott, ráadásul a hordozót (a kőszegi jegyzőkönyvet) és a borítójául szolgált töredéket egymástól elszakítva két külön intézményben helyezték el: a jegyzőkönyvet Kőszegen, a töredéket pedig a Szombathelyi Állami Levéltárban. Kutatásunk idején, 2019. novemberében a töredéket immár a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Kőszegi Fióklevéltárában találtuk.
A töredéken az évközi 9. és 10, valamint a 14. és 15. vasárnap miseénekei maradtak fönn, kiegészülve a 11. vasárnap kezdőtételével (f. 1v), illetve a 15. vasárnap után lejegyzett (szeptemberi) kántorböjti szerda introitusával (f. 2v). Mind Szigeti Kilián, mind Szendrei Janka úgy vélte, a misetételek válogatása, elrendezése idegen a középkori magyarországi hagyományoktól. Feltehetően elsősorban az összesen 4 tételből rekonstruálható, Pünkösd utáni alleluja-sorozatra gondoltak – D9 Attendite, D10 Exsultate Deo + Sumite de psalmum, D14 Quoniam Deus, D15 Paratum cor – , mely valóban nem fordul elő a magyar forrásokban, s melynek párhuzamait, ahogy említettük, salzburgi és passaui forrásokban találták meg. Véleményüket a mai gazdagabb forrásismeretre alapozva valamelyest árnyalhatjuk: az alleluják töredékbeli elrendezését a délnémet forrásokon kívül elszórtan néhány cseh és morva kódexben is megtaláljuk: vö. Missale notatum s. 13, Rajhrad, Bencés apátság könyvtára R 396, f. 65v–66r és 68r–v, online: http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?envLang=en#search; Graduale s. 15, Archív mesta Brna, fond V 2 Svatojakubská knihovna, no. 1, f. 153v–159r.
Czagány Zsuzsa