Makulatúra: septem epistolae Germanicae et Polonicae: detruncatae, probabiliter ab episcopo Johanne Trebirensi scriptae 1586–1588 missae; duo ex Austerliz, una ex Poznanie.
A jellegzetes cseh kottaírással készült, ugyanabból a kódexből származó három antifonále-töredék (F 679, 680, 682) Szent Márta, Krisztus vendéglátója (hospita Christi) verses zsolozsmájából őrzött meg részleteket. A három csonka fólió közül kettő az anyakódexben közvetlenül egymás után következett: a laudes ötödik antifónája (Iesus coram populo) a F 680 verzóján kezdődik, és a F 682 rektóján fejeződik be. A harmadik töredéken (F 679) a história kezdőtétele (Iucundetur in hoc solemnio) olvasható. A Márta tiszteletére írt Iucundetur-históriát kizárólag cseh forrásokból ismerjük. Márta liturgikus tisztelete Csehországban a 14. század 30-as éveiben terjedt el, az akkori püspök Jan z Dražic kezdeményezésére. A püspök 1318-tól 1329-ig száműzetésben volt XXII. János pápa avignoni udvarában, s feltehetően ott ismerkedett meg a Dél-Franciaországban virágzó Márta-kultusszal. Hazatérése után a kultusz Csehországban is fellángolt, s a hospita Christi tiszteletét saját zsolozsma-éneksorozattal koronázták meg. (Vö. Zsuzsa Czagány, Historia de sancta Martha Hospita Christi redactio Bohemica. Ein spätmittelalterliches Reimoffizium in seiner böhmischen Überlieferung. Wissenschaftliche Abhandlungen, series HISTORIAE 65/9, The Institution of Mediaeval Music, Ottawa, 2004). Az éneksorozat nagy valószínűséggel csehországi szerző műve: szövegei ugyan szélesebb körben is elterjedtek, dallamai azonban kizárólag cseh kódexekben maradtak fönn. Három töredékünk is ezeket a „cseh” dallamokat őrzi. A kottaírás mellett így a fragmentumok tartalma is egyértelműen igazolja, hogy az eredeti anyakódex egy csehországi antifonále volt.
A Márta-história előtt az F 679 fragmentum rektója egy másik zsolozsma zárószakaszát is fönntartotta. A nehezen kibetűzhető énektételek feltehetően a kalendáriumban Mártát (július 29.) közvetlenül megelőző Anna (július 26.) valamely históriájának második vesperásához tartoztak. A fölső sor egy 5. (F-) tónusú responzórium verzusának záró szövegsorát, valamint a csaknem teljes doxológiát őrizte meg. A szövegsor az Est haec virga Dei mater verzusra utal (Est haec virga Dei mater flos ortus ab illa, a vastagon szedett szakasz olvasható a töredéken), amely a magyarországi forrásokban az Inclita stirps Iesse virgam responzóriumhoz tartozott (Responsories, 2126). A 2. tónusú dallam azonban távolról sem hasonlít a töredék F-tónusú dallamára. A himnuszt és verzikulust rögzítő rubrika után a vesperás Caeleste beneficium Magnificat-antifónája következik. Az antifóna jól ismert mindhárom magyarországi rítusterületen (vö. CAO-ECE V Strigonium/Sanctorale, Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2002, 115-116, 138; CAO-ECE VI Kalocsa-Zagreb/Sanctorale, Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2008, 88-89; CAO-ECE VII Transylvania-Várad, Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2010, 94-95), hangjegyes forrásaink is adatolják (MMMAe V Antiphonen, 1053). Az ezekben lejegyzett első tónusú dallam azonban ismét különbözik a fragmentum nagy valószínűséggel 3. tónusú dallamától. A töredék verzója a Márta-história kezdőtétele előtt feltehetően az Anna-zsolozsma zárótételének (Magnificat-antifónájának?) befejezését, a szövegsor (vlsz. egyetlen szó) elmosódott torzóját tartalmazza. Ezt a tételt egyeőre nem sikerült azonosítanunk. Az eddigi tanulságok alapján feltételezzük, hogy a csehországi töredéken egy ismert Anna-história ismeretlen zenei redakciója maradt fönn, mely szélesebb – elsősorban cseh – forráskörre alapozott további kutatásra érdemes.
Czagány Zsuzsa