A töredék notációs jelkészletében a metzi (laoni, lotharingiai) notáció jegyei dominálnak, amely vonalrendszerre a német neumanotáció jegyeivel keveredve került fel, nem sokkal a töredék mögött álló kódex feltételezett keletkezése előtt. Ám töredékünk több, mint e metzi-német keveréknotáció korai vonalrendszeres tanúja, a közép-francia notációk hatása is kimutatható hangjegyírásán (lásd alább). A régi német neumák közül a legérdekesebb a vonalra írt quilisma, és annak összetételei, ám a szóban forgó neuma jelentéstöbbletéről e kottaírás nem ad előadást érintő információt. Ezen kívül cephalicus és nagyon sokféle strophicus őrzi a korábbi neumanotációk differenciált jelkészletének nyomait. A notátor két szillabikus alapjelet használ: punctumot (tractulust) és virgát, ez utóbbival a magasabban fekvő hangot jelzi a notátor, nem mindig következetesen. A metzi notációra nem, viszont a közép-francia notációkra jellemző módon Arezzói Guido színezett vonalazását figyelhetjük meg: az f-vonal vörös színű, és mintha színezett (sárga) volna a c-vonal, ám ez a pergamen kopása miatt nem tekinthető biztosnak. A B-kulcs formája archaikus, a 12. századra utal. Különös, hogy ez a kotta a metzi notációval ellentétben használ custost, amely szintén a közép-francia iskolákra jellemző. A 12. századi közép-francia-metzi szögletes, sarkos, csúcsos neumaelemekre figyelhetünk fel a kottában (lásd pl. a hegyes francia torculusváltozatot). Jellegzetes a sarkantyús pes, és az abból képzett (francia) pes+virga scandicus összetétel nagyobb hangközlépésnél, amely a pre-esztergomi notációnak (lásd Pray-kódex) is különleges tartozéka. Érdekes, hogy ennek ellentéte, a metzi punctum+virga összetétel nem mutatható ki. A climacus itt jobbra dől, de korábbi függőleges irányú változata is megfigyelhető. Tipikusan metzi elem az arab 7-es clivis-forma, valamint a 9-es alakú cephalicus. A notáció sokszínűsége alapján a töredék földrajzi behatárolásra nem vállalkozunk.
Tartalmilag a nagyszombati, húsvét vasárnapi és húsvét heti anyagából őrzött meg zsolozsmarészleteket a bifólió. Sajnos problematikus liturgikus helyekről, ha helyi hagyomány keresése a cél. A nagyszombati és húsvéti anyag ugyanis szilárdan rögzült, helyspecifikus variációnak itt nincs nyoma. Ezzel szemben a húsvét oktávabeli anyag rendkívül variábilis szokott lenni (elsősorban a nagyantifónák pontos asszignációja), itt ez hiúsítja meg a tradíciók elkülönítését egymástól. A hagyománykör tehát nem azonosítható a fennmaradt liturgikus részek alapján. A notáció nyomán talán francia-német határterületre gondolhatunk.
A hordozó possessor-bejegyzésben említett Josephus Securius személyét viszont sikerült azonosítani: a 17. századi református orvosdoktor Comenius ismeretségi körébe tartozott. Korának több református lelkészéhez hasonlóan Morvaországból Szakolcára menekült, ám itt sem élhetett nyugalomban: a Wesselényi-féle felkelésben való részvételéért letartóztatták. Bibliofil tudós volt, könyvtárának több kötete azonosítható a bejegyzései alapján, ezen kívül a nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtárban is találhatunk tőle származó kötetet, lásd: Emődi András: A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár Régi Állománya I. Budapest – Nagyvárad, Akadémiai Kiadó, Egyházmegyei Könyvtár, OSZK, 2005, Ant. 337.
Gilányi Gabriella