A töredék 2023 novemberében bukkant föl a Központi Antikvárium 164. árverési katalógusának 45. tételeként. A Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport által elvégzett paleográfiai és tartalmi vizsgálat igazolta, hogy a fragmentum azonos a Szendrei Janka 1981-ben megjelent katalógusában (lásd: Bibliográfia) F 333 számmal szereplő, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött 14. századi graduále-töredékkel. A Szendrei kéziratos hagyatékában fönnmaradt jegyzetanyagból az is kiderült, hogy a kódexlap 1980-ban már nem volt a levéltárban, csak mikrofilmen volt tanulmányozható. Az azonosítást követően az Országos Levéltár 2024-ben visszavásárolta a megkerült töredéket, így az visszakerült eredeti őrzési helyére.
A töredék egy 14. századi graduále hiánytalanul fönnmaradt (a fennmaradt fóliószám szerint a hatodik) lapja, amely az újhelyi (sátoraljaújhelyi) pálosok 1571-ben összeállított bordézsmajegyzékének szolgált borítójául. Mind zenei-paleográfiai, mind liturgikus-tartalmi szempontból különösen értékes, hiszen egyfelől a hazai alapítású pálos rend legkorábbi azonosítható kottaírását, másfelől a középkori magyar hangjegyes forrásokban viszonylag ritkán lejegyzett Dániel-kantikum, a kántorböjti szombati misében elhangzó Benedictus es Domine Deus sajátos változatát őrizte meg. A töredék részletes elemzését lásd Czagány Zsuzsa – Gilányi Gabriella – Enyedi Mózes: Az Országos Levéltár elveszett és megkerült kottás töredéke. A VII. Scriptorium konferencia (Debrecen, 2024. május 30–31.) előadásaiból készült tanulmánykötet, előkészületben.
Czagány Zsuzsa