A hordozókötet a gróf Teleki család gernyeszegi könyvtárából származik, gróf Teleki Domokos adományaként került a Székely Mikó Kollégiumba.
A bortóként szolgáló töredék egy 14. századi szekvencionáléból (vagy egy graduále szekvencionále-részéből) kivágott majdnem teljes bifólió. A tartalom alapján csupán a fragmentum tetejéből hiányzik egy szöveg- és kottasor, az anyakódex egy lapja tehát eredetileg 14 szöveg- és kottasort tartalmazhatott. A töredékes levélpár két látható oldalán négy, a templomszentelés, vízkereszt és András apostol ünnepeire szánt szekvenciát azonosíthattunk. A Psallat mater templomszentelési szekvencia szokatlan transzpozícióban maradt fenn a töredéken. Az európai források többsége, így a magyarországiak is a szekvencia első öt versét d-tónusban (protusban) jegyzik le, a 6. verstől azonban a dallamot g-re emelik, és ezen a hangon (azaz tetrardusban) zárják. (Kovács Andrea, A középkori liturgikus költészet magyarországi emlékei. Szekvenciák – Kritikai dallamkiadás. Musica Sacra Hungarica 1, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport, Budapest, 2017, 64*, 100; nr. I 37; uő, Szekvenciák a középkori Magyarországon. Repertoár, tradíciók, dallamok. Musica Sacra Hungarica 2, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport, Budapest, 2017, 157–158). A fragmentum első levelén éppen a darab zárószakasza maradt fönn a 7. verstől végig, amely azonban nem tetrardusban, hanem d-központú protusban áll. Ugyancsak szokatlan, g-re írt változatban tartalmazza a töredék az András apostol ünnepén énekelt Sacrosancta hodiernae festivitatis szekvenciát. A források többségében, köztük a magyarországiakban is túlnyomórészt az f-re írt tritus variáns gyökerezett meg; a tetrardusban értelmezett alakkal néhány francia és lengyel graduáléban találkozunk.
A templomszentelési mise Supernae matris gaudia szekvenciája kevésbé elterjedt az előző két darabnál, viszont szinte minden forrásban a szentek közös anyagának (commune sanctorum) szekvenciakészletéhez tartozik. Elsődleges lelőhelyei francia források, Közép-Európában – néhány elszórt adat mellett – csaknem kizárólag a szerzetesrendi liturgiában maradt fönn. Feltűnően nagy számban fordul elő a csehországi premontrei kódexekben (mindehhez lásd a Cantusindex adatait.) A töredékünkön jól olvasható rubrikával megerősített templomszentelési liturgikus asszignáció (Item in dedicatione ecclesie) rendkívül szokatlan. Egyedül egy lengyel forrásban, a sandomierzi székes- és társaskáptalan levéltárában őrzött 14. századi graduáléban (Archiwum Kapituły Kolegiackiej i Katedralnej w Sandomierzu) találkoztunk a de quolibet sancto sive sancta vel in dedicatione rubrikával (f.124v), amely a darab tetszőleges, a templomszentelést is magában foglaló felhasználását engedi meg.
Bár a töredéken fönnmaradt szekvenciák összehasonlító vizsgálata még korántsem zárult le, a tartalmi elemzés eddigi eredményei, valamint a kottaírás alapján az anyakódexet a lotharingiai notációt használó francia egyházmegyék területén készíthették.
Czagány Zsuzsa