A töredéket, több más, a Román Állami Levéltár Kolozsvári Fióklevéltára 16-17. századi kolozsvári és besztercei protokollumait borító középkori kottás kódextöredékkel együtt a Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport fedezte föl 2024 májusában, a levéltár munkatársa, Flóra Ágnes segítségével. A fragmentum a kolozsvári városi iratok 1588-1589-es jegyzőkönyveit összefogó VI/4 jelzetű kötet borítójául szolgál. Egy 16. századi könyv gerincét erősítő, három fragmentulumból álló testvértöredék-együttesét (rendszerünkben F 1247) a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum őrzi.
A csíkszeredai és a kolozsvári töredék összetartozását elsősorban kottaírásuk alapján vehetjük csaknem biztosra. E „vonalas-szálkás” zenei írás az esztergomi notáció erdélyi változatai közé tartozik, pontosabb meghatározása és forrásadatolása a jövő kutatásának feladata. A töredékek egykori anyakódexe egy erdélyi, a 14. század elején másolt breviarium notatum lehetett. A kolozsvári levéltári töredékre alapozva óvatosan azt is feltehetjük, hogy a breviárium valamelyik kolozsvári egyház zsolozsmakódexe volt. A hivatali adminisztráció különböző szintjein készülő, különböző típusú iratokat ugyanis rendezésük során gyakran kötötték olyan középkori szertartáskönyvek pergamenlapjaiba, amelyek „kéznél voltak”, azaz a helyi egyházak rég nem használt kódexei közül kerültek ki. Az összetartozásnak nem mond ellen a ma Csíkszeredában őrzött testvérfragmentum, amely John Dury (Johannes Duraeus) Confutatio responsionis Guilliami Whitakeri ad Rationes decem 1585-ben Ingolstadtban nyomtatott munkája kötését erősíti. A címlap alján olvasható bejegyzés szerint ugyanis a kötet a 16-17. század fordulóján a kolozsvári jezsuita kollégium tulajdonába tartozott. (A könyvről és a rajta fennmaradt töredékről bővebben lásd az F 1247 leírásában.)
Czagány Zsuzsa