A 16. század elején (1528 előtt) a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom számára készült Kolozsvári graduále (őrzőhelye Gyulafehérvár, Batthyáneum, R I.1) lapja, a fönnmaradt fóliószám szerint a kódex 230. fóliója, melyet a Lendület Digitális Zenei Kutatócsoport tagjai – dr. Flóra Ágnes levéltáros szíves segítségével – 2024. májusában fedeztek föl a Román Állami Levéltár Kolozsvári Fióklevéltárában.
A töredék, a graduáléból származó további két fragmentumhoz hasonlóan (lásd F 1251 és F 1252) a kolozsvári levéltárban őrzött 16-17. századi kolozsvári városi könyvek, protokollumok borítójaként szolgál. A korábbi kutatás (Szigeti Kilián, Adrian Papahagi) által föltárt levélrészekkel együtt a törzskéziratot így összesen hat töredékkel egészíthetjük ki.
A három újonnan előkerült töredék mind a kódex eredeti tartalmára, mind lapjainak későbbi felhasználására nézve fontos és hiánypótló adatokkal szolgál. Világossá válik, hogy a feltételezhetően a felekezeti viharok következtében a kolozsmonostori jezsuitákhoz menekített graduále lapjaiba nemcsak a rend könyvtárába érkező könyveket kötötték, hanem a városi magisztrátus hivatalos iratait is. A kódex kimetszett lapjait tehát szélesebb intézményi körben használhatták fel, mint azt az eddig ismert adatok/töredékek alapján a kutatás tudni vélte.
A töredék az anyakódex mai korpuszának 229. és 231. fóliója közé illeszthető. Ennek köszönhetően a fönnmaradt tételek pontos liturgikus asszignációja is megállapítható: a töredék a commune sanctorum kezdőlapja a commune unius apostoli vigiliájával. Az apostolok vigiliamiséje még a mai korpusz f. 228 versóján kezdődik: a f. 229 versón indul a Gloria et honore coronasti eum offertórium, amely a töredék rectóján hiánytalanul folytatódik. Az offertórium és a communio után, az In die sancto rubrikával bevezetve, még a töredék rectóján elkezdődik az ünnepi mise. A Mihi autem introitus második fele a zsoltárverssel már a töredék versójára kerül át. Bár a kódexlap szemlátomást csaknem teljes, a hordozóiratot úgy kötötték bele, illetve úgy rögzítették a borító középső, gerincre eső részéhez, hogy a fragmentum belső oldalának (versójának) közepén egy szöveg- és kottasor takarásban marad. Ez a „rejtett” sor a nyolcsoros fólió negyedik sora, amely az introitus Domine probasti me zsoltárversének zárószakaszát tartalmazza. A sor hosszúságából arra következtethetünk, hogy a vers a közép-európai forrásokhoz hasonlóan a rövidebb, „tu cognovisti sessionem meam” szövegre szorítkozott, amely után rögtön, még a 4. sor végén elkezdődött az In omnem terram graduále. A töredék versóján induló Caeli enarrant graduále-verzus a korpusz f. 231 rectóján ér véget.
Czagány Zsuzsa