A Csíki Székely Múzeum lefejtett kottás kódextöredékei közül a T 106, T 49/b, T 56/c, T 56/d, 2191 és T 35/b jelzetek alatt őrzött összesen kilenc töredékes kódexlevél három anyakódexhez tartozik. T 106 és T 56/c (rendszerünkben F 1225, F 1226) három fóliója egy 15. századi antifonáléból, T 49/b és T 56/d (F 1227, F 1228) négy fóliója egy kora 15. századi kottás breviáriumból, 2191 és T 35/b (F 1229, F 1230) egy-egy fóliója pedig egy, a 14. század második felében másolt breviáriumból származik. A három anyakódexet egy tágabb kódexcsalád tagjaiként azonosíthatjuk.
Az antifonále és a két hangjelzett breviárium minden bizonnyal a dél-erdélyi szász térség valamelyik egyházának szerkönyvei közé tartozott. Erről nemcsak a töredékeken fönnmaradt, a régióra jellemző metzi-német gótikus kottaírás erősen német hatást mutató változata, de a rekonstruálható liturgikus-zenei tartalom is tanúskodik (ehhez lásd az egyes töredékek elemző leírásait). Muckenhaupt Erzsébet könyv- és kötéstörténeti kutatásainak eredményei, a hordozók kötéséből kifejtett kísérőanyagok, valamint a néhány hordozón fönnmaradt tulajdonosi bejegyzések ugyancsak arra utalnak, hogy a bekötésre és a kódexlapok felhasználására szászföldi műhelyben került sor. (Bővebben lásd a Bibliográfiában megadott tanulmányt.)
A T 35/b jelzetű, rendszerünkben F 1230 számú töredék a Kájoni-kódex, azaz Kájoni János (1629/30–1687) ferences zeneszerző, orgonista által 1634 és 1671 között összeállított vegyes tartalmú kottás kézirat borítójául szolgált. A fönnmaradt szöveg- és kottaírás alig olvasható. A pergamenlap ugyan rossz állapotú, kifakult, megsötétedett és több helyen lyukas, a rajta azonosítható egyetlen zenei tétel azonban a szerencsés véletlennek köszönhetően rendkívül informatív. Az O felix huius peccatricis mulieris responzórium Mária Magdolna zsolozsmájában állt, feltehetően a matutínum harmadik nokturnusában. A tétel pontos liturgikus helyét elárulja a bal kolumnában kibetűzhető, [secundum] Lucam rubrikával bevezetett evangélium-perikópa és az ezt követő homília (Omelia B. Gregorii pape), amely az offícium harmadik nokturnusának olvasmányrendjét vezette be. Az O felix huius responzórium ez után, azaz a matutínum teljes responzórium-sorozatában a hetedik helyen következett. A tétel mind a középkori magyarországi forrásokban, mind európai viszonylatban rendkívül ritka. A Cantusindex adatbázis összesen öt forrásból adatolja, valamennyi a német nyelvterületről származik (Salzburg, Rasdorf, Münster, Zutphen, vö. https://cantusindex.org/id/601568). A magyarországi források közül a gyulafehérvári Batthyáneumban R III 94 jelzet alatt őrzött, feltehetően a Szepességről származó 15. századi nem kottás breviárium tartalmazza, hangjelzett alakját pedig a Brassói magyar evangélikus templom I F 69 jelzetű 14. századi breviáriuma őrizte meg (p. 518) (vö. Kovács Andrea, Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae V/B Esztergom / Strigonium (Sanctorale), MTA ZTI, Budapest 2006, 289). A töredéken halványan látszó kotta alapján – benne a C-kulccsal, a b-rotundum előjegyzéssel és a nyitómelizma hangjaival – úgy véljük, hogy az anyakódex a responzóriumot a brassói breviáriummal egyező, f-re transzponált 6. tónusú változatában tartalmazta, szemben a német források többségének g-re írt 8. tónusú alakjával.
Czagány Zsuzsa