A Csíki Székely Múzeum lefejtett kottás kódextöredékei közül a T 106, T 49/b, T 56/c, T 56/d, 2191 és T 35/b jelzetek alatt őrzött összesen kilenc töredékes kódexlevél három anyakódexhez tartozik. T 106 és T 56/c (rendszerünkben F 1225, F 1226) három fóliója egy 15. századi antifonáléból, T 49/b és T 56/d (F 1227, F 1228) négy fóliója egy kora 15. századi kottás breviáriumból, 2191 és T 35/b (F 1229, F 1230) egy-egy fóliója pedig egy, a 14. század második felében másolt breviáriumból származik. A három anyakódexet egy tágabb kódexcsalád tagjaiként azonosíthatjuk.
Az antifonále és a két hangjelzett breviárium minden bizonnyal a dél-erdélyi szász térség valamelyik egyházának szerkönyvei közé tartozott. Erről nemcsak a töredékeken fönnmaradt, a régióra jellemző metzi-német gótikus kottaírás erősen német hatást mutató változata, de a rekonstruálható liturgikus-zenei tartalom is tanúskodik (ehhez lásd az egyes töredékek elemző leírásait). Muckenhaupt Erzsébet könyv- és kötéstörténeti kutatásainak eredményei, a hordozók kötéséből kifejtett kísérőanyagok, valamint a néhány hordozón fönnmaradt tulajdonosi bejegyzések ugyancsak arra utalnak, hogy a bekötésre és a kódexlapok felhasználására szászföldi műhelyben került sor. (Bővebben lásd a Bibliográfiában megadott tanulmányt.)
A T 49/b, 56/c és 56/d (rendszerünkben F 1227, F 1228, F 1226) fragmentumok összesen hat pergamenfóliója Rainerius de Pisis 1477-ben Baselben nyomtatott Pantheologiája első és második kötetének (Sign. Inv. 6230, 6215) kötéstábláiból került elő. A kódextöredékek mindkét kötetben egymásra ragasztott előzéklapokként erősítették a kötést.
Az F 1227 és F 1228 töredékeket nem az egykori breviárium egymást követő lapjaiból vágták ki. Az egy fóliónyi F 1228 a commune martyrum és commune virginum néhány tételét tartotta fönn, F 1227 három fóliója pedig a temporále vízkereszti időszakából, valamint a vízkereszt nyolcada után elkezdődő évközi idő első vasárnapi zsolozsmájából őrzött meg részeket.
A három kódexlapot másodlagos felhasználásuk előtt különböző mértékben csonkították meg. A legkisebb kárt az első fólió szenvedte el, hiszen a verso bal kolumnája alján a responzórium utolsó sorának kottája még fölismerhető, csupán a hozzátartozó szövegsort vágták le; a tétel a jobb oszlopban csaknem hiánytalanul folytatódik. A második és a harmadik fóliónak a tetejéből hiányzik mintegy három, illetve két szövegsornyi rész. Leszámítva a pergamenlapok belső szakadozottságát a második és harmadik fólió csaknem teljesen megőrizte eredeti szélességét. Az első lap mindkét szélét jócskán körbevágták, az írástükör azonban még így is szinte ép maradt.
Az első levélen a vízkereszti kompletórium Nunc dimittis kantikumát keretező Stella ista sicut flamma antifóna az európai források többségével egyezően 7. tónusú változatban jelenik meg, s nem a középkori magyarországi egyházmegyés rítusú kódexek különleges 6. tónusú alakjában (vö. https://melodiarium.zti.hu/cantus-officii/antiphonae/ Nr. 6151 és 7130*). A vízkereszti matutínum antifónáinak válogatása (az első nokturnus Afferte Domino – Fluminis impetus (a töredéken hibás kulcsrakás miatt egy terccel elcsúsztatva) – Psallite Deo összeállítása) ugyancsak eltér a központi magyarországi zsolozsmaforrásokétól (vö. Dobszay László – Kovács Andrea, Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae V/A Esztergom / Strigonium (Temporale), MTA ZTI, Budapest 2004, 108–109), s a Codex Albensis, valamint a brassói és szebeni breviáriumok által körbehatárolt térség regionális hagyománya felé mutat (Antiphonale „Codex Albensis” s. 12., Graz, Universitätsbibliothek Ms. 211, f 29r-v. ; Brassói breviarium notatum s. 14. vol. I, Brassói magyar evangélikus templom I F 82, f. 49v; Breviarium s. 14. Szeben, Brukenthal Múzeum könyvtára, Ms. 685, f. 41r).
A Vízkereszt nyolcada utáni évközi idő első vasárnapi matutínumában megjelenő Notas mihi fecisti responzórium verzusválasztása egyedülálló: a megszokott Conserva me Domine helyett a fragmentumon a Dominus pars hereditatis olvasható. Erre a tételpárosításra a teljes rendelkezésünkre álló európai forrásanyagban mindössze két, a barcelonai Biblioteca de Catalunyában őrzött 15. századi antifonáléban találtunk példát (M 706 f. 8v, M 662 f. 10v):
https://mdc.csuc.cat/digital/collection/partiturBC/id/69388
https://mdc.csuc.cat/digital/collection/partiturBC/id/25739/rec/1
Czagány Zsuzsa